Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - Deme László: Diskurzus vagy konkurzus?

Diskurzus vagy konkur/us?

tapasztalatok és a való élet ismerete nélkül, puszta elméleti alapon, öncélúan foglalkozik valamely tudományos kérdéssel"', újabban: aki elméleteket gyárt vagy vesz át készen, s csupán bizonyítékokat keres hozzájuk a tények között, valóságos természetük megismerése helyett. S nem mindenki terepszakember, aki az előre gyártott elméletekbe gyömöszölendő (netán hozzájuk torzítandó) bizonyítékanyagot a terepen szedegeti össze, normaréteg nélküli bennszülött nyelvek normájának kiszűrésére gyártott kérdőívek segítségével.

Mire int és mire serkent bennünket végül is Tolcsvai Nagy Gábor, illetőleg az általa sohanemvoltak (illetőleg: eddigmégsosemvoltnak) tekintett "antropológiai alapozású" szemlélet? Két idézetben foglalnám össze a lényegét: a) "Maga a valóság változott akkorát, hogy mást vizsgálunk ma, mint tegnap, tehát másképp kell vizsgálódnunk, mint korábban." — b) "Az állapot- és rendszerelmélet, azt hiszem, olyan alapot teremtett ez előző korszakban, amelyik szinte természetesen teljesedett ki a használati szint megközelítésében. S így ma már nem csupán a nyelvi rendszert és a nyelvi állapotot látjuk, hanem a nyelvhasználati szintet is; és a kommunikációs szempontok bevezetésével és érvényesítésével így a madártávlati mákrokép kialakítása után s annak birtokában, a mozgás, változás mikroképletét közelíthetjük."

E két idézet talán válasz a szerzőnek bevezető kérdésére is: "Vajon a vitázó felek némelyike nem úgy gondolja-e, hogy a korábban rögzített tételek (és nyelvhelyességi ítéletek) rögzített volta érvényes a mai (a korábbitól nyilvánvalóan különböző) értékrendben is?" (73). — Aki a fentebbi két tételt megfogalmazta, érezhetően "nem úgy gondolja". Nos: meg fogalmazójuk én voltam; s nem is most, az ő figyelmeztetésére bekövetkezett magamba szállás hatására; hanem korábbi (akkor már több évtizede hirdetett és érvényesített) nézeteim summázataként, a III. Dialektológiai Szimpózium elnöki zárszava keretében, Szombathelyen, még 1990- ben. (Anyagát szerkesztette: Szabó Géza; az idézetek a 281., ill. 275. lapon.)

De akkor már — etikai figyelmeztetésül — hadd idézzem még ugyanonnan ezeket is: "az utódoknak úgy kel! továbblépniük a mán, mint nekünk annak idején a tegnapon" (uo. 281). Némileg részletezve: "A tudományos teljesítményeknek természetes sorsuk az elévülés. De amit meghaladunk, azt jó visszahelyeztü a maga korába, amelyben az haladta meg a korábbiakat. Nem tiszeteletet vár a lelépő nemzedék, még csak megbecsülést sem, csupán megértést; nem elismerést követel, de megismerést igen" (uo. 269).