Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Pavol Minár: Bevezetés a két háború közti várostoposzú szlovák próza olvasásába
Pavol Minár Az antiurbánus irányzathoz tartozó művek hatalmas szöveganyagot képeznek (pars pro toto: Urbanovič, Holéczy, Chrobák, Pockody stb.)- Az irodalmi diszkurzusba ugyanakkor belépnek a városi toposzú szövegek is, ezeket műfajelméletileg dezilluzionált regényekként lehet jellemezni ( Bodenek, Antošík). Meg kell említenünk továbbá az ún. iniciális (kezdeti) regényeket (Urban, Gráf), a pedagógiai regényeket (Plávka), az élettapasztalatokat tovább adó regényeket (Gabaj, Kavec, Dobrota), a Pozsony szlovákosításáról szóló szövegeket (Gašpar, Gabaj, Kavec) stb. A várostoposz nem természetes volta, mássága azonban ezeknek a regényeknek a témasíkjában is ott kísért. Nagyon érdekes ilyen szempontból Hronský Proroctvo doktora Stankovského (Doktor Stankovský jóslata) című műve. Ebben a szövegben a városnak mint toposznak a mássága nem a téma síkjában, hanem a szöveg mélystruktúrájában jelentkezik. Míg Hronský falusi, illetve szociális témájú regényei (Žltý dom v Klokoči — A klokocsi sárga ház, Jozef Mak — Egy a milliók közül, Chlieb — Kenyér stb.) formai szempontból a realista írásmód reziduumai, addig a Proroctvoban megmutatkozik az irodalmi szöveg irodal- misága, láthatóvá válik a szöveglejegyzés aktusa, a nyelvi jegyek rétegződése a jelölőhöz s nem a jelölthöz igazodik, a szöveg szöveg akar maradni, és már nincs realista ambíciója, nem akar az életről, a világról szóló híradás lenni. További szövegeiben Hronský visszatér a falu toposzához, ismét magáévá teszi a realista írásmód szabályait és szankcióit. A Proroctvo doktora Stankovského viszont azért is jelentés, mert témájával (művészek, szép hölgyek) utat tört Dobrota Polnočné čakanie (Éjjeli várakozás), Horváth Život s Laurou (Elet Laurával) és Tatarka Panna zázračnica (A csodatevő szűz) című művének. A várostoposzú szlovák prózában nagy erővel szól továbbá az a vitatkozó, ellentmondó hang is, amely a várost már az emberi lét természetes, semmiképp sem meglepő toposzának tartja. Jesenský szövege, a Demokrati (Demokraták) a harmincas évek második felében azt jelzi, hogy az irodalmi diszkurzus már felkészült a várostoposz megemésztésére, arra, hogy a várost ne tartsa idegen, esetleg veszedelmes térnek. Ehhez az irányzathoz kell sorolnunk Ivan Horváth szövegeit is {Človek na ulici — Ember az utcán. Vízum do Európy — Vízum Európába, Návrat do Paríža — Visszatérés Párizsba, Život s Laurou — Élet Laurával), amelyeknek az az elragadtatás a témájuk, amelyet a városi cibvilizáció vált ki a szereplőkből. Ezek a szereplők fokozatosan nemcsak a pozsonyi, hanem általában a nagyvárosi életet is normálisnak, természetesnek érzik már. A városi toposz természetessége tükröződik továbbáJégé AlinaOrságová/l/c'xv Hurá! című művében, Ivan Minárik erotikus szövegeiben (Smaragdový amulet — Smaragdamulett, Purpurový medveď — Bíbor medve), s a szürrealisták különböző szövegeiben, így például Tatarka Panna zázračnica című művében stb. Ennek az urbánus tipológiai vonulatnak az az általános ismertetőjele, hogy az antiurbánus írásmód koordináló kényszerétől megszabadulva már nem kell a lalu és város között választania, s így új témák és strukturális terek nyílnak meg előtte.
