Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Pavol Minár: Bevezetés a két háború közti várostoposzú szlovák próza olvasásába
Pavol Minár negatív hatása van az emberi létre ("idegromboló fészek"). A város mint toposz behatárolt, szűk, labirintusszerűen démoni térség ("kaptár", "fészek"), ellentétben a falunak mint toposznak határtalan tágasságával, szabadságával ("a tágas mezők és magas hegyek nyújtotta szabadság"). A klasszikus strukturális elemzés nyelvén azt lehetne mondani, hogy a természet és a kultúra alapvető szembeállítása az antiurbánus irányzat invariánsa. Az alapoppozíció elindítja azon részellentétek bonyolult mechanizmusát, melyek közül a falu és a város különbözősége a domináns. A falunak, amely ezekben a szövegekben a természet térbeli megfogalmazása, a következő ismertetőjegyei vannak: saját, ismert, tiszta, igazi, védelmező, biztonságos. A város, a kultúra térbeli kifejezése ezeket a jelzőket kapja: idegen, ismeretlen, bűnös, hazug veszedelmes. A két toposz igen fontos különbsége a falu eredetisége, természetessége, amelyhez például az "életadó föld" kötődik. A város nem eredeti, mesterséges, természetellenes, a falu javain élősködik, kisajátítja a falusi dolgos kezek munkájának eredményét (a mezei munka az ehhez az irányzathoz tartozó szövegek kötelező érvényű tartozéka). A falu tehát határozottan pozitív jegyeket mutató toposz, és rendkívül alkalmas teret jelent az emberi lét számára. A város viszont valami művi, nem eredeti, valamiféle "felesleg", valami, amit úgy erőltettek ránk, olyasvalami, ami nélkül meg lehetne lenni, mivel a faluban mint toposzban minden megvan, amire az embernek szüksége van. És az antiurbánus irányzat szövegeinek szereplői e ténynek nagyon is tudatában vannak: ezekben a szövegekben a személyek megalkotásának kötelező jellemzője a város eleve negatív felfogása, a szereplők tehát városi tapasztalatok nélkül is tudják, hogy a városban élni nem akarnak és nem fognak, más szóval: a városban nem lehet élni. Ennek ellenére az antiurbánus irányzat szereplői kötelezőn megjelennek a városban. Tegyük fel a kérdést: miért elkerülhetetlen a falusi toposz egyértelmű pozitív volta és a város magától értetődő, egyértelmű, eleve tudott negatív volta ellenére is megjelenni a város terében? (Jegyezzük itt meg, hogy egyelőre még nem beszélünk például a városi toposszal összefüggő s kiábrándultságot ábrázoló szövegekről, melyekben a város előbb az édes élet ígéretének földje volt, s aztán következett a keserű csalódás. Még csak azokról a szövegekről beszélünk, amelyekben a város a cselekmény elejétől végéig határozottan negatív jellegű toposz.) A városi toposznak az antiurbánus irányú szövegekbe való kooptálása azért szükséges, mert enélkül a falu totalitása nem teljes értékű. A gonosz város nélkül nem lehetne megalkotni a jó falu képét. Ez annyit jelent, hogy a város "feleslegként" is, ránk erőltetett valamiként is rendkívül fontos szerepet tölt itt be. A város mint valaminek a kiegészítője utólag meghatározza azt, amihez kötődik, amiben a falu "teljessége" megnyilvánul. A város, amely nélkül a szereplők meglehetnének mint szupplementum, a falu épületköve teljessé teszi a falusi toposz alapvető, nem csökkenthető hiányát. A falu, amely a boldog emberi élet totalitása akar lenni, önmagában nem lehet elég a vágyott teljességhez — a város, ahol a szereplők nem akarnak élni (és ezt tudják, még mielőtt belépnének erre a színhelyre), és ahová ennek ellenére elmennek, hogy nyomban el is hagyják, ez a
