Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - Pomogáts Béla: Az egyensúlykeresés dilemmái

Az egyensúlykeresés dilemmái

Erdéllyel. Ennél most többet akarunk: uniót Európával, uniót a közép-európai régióval, benne Erdéllyel is." Ezt talán nem lehet hazafiatlan állásfoglalásnak tekinetni. Ennek ellenére súlyos támadásokat kellett elviselnem: a Charta aláírása miatt leszavaztak a Magyarok Világszövetségében és az Erdélyi Szövetségben, ahol valóságos "bolsevik" jellegű puccsot szerveztek ellenem valamint Vékás Domokos egykori kolozsvári magyar főkonzul és Németh Géza református lelkész ellen. Őket valamilyen homályos politikai okból kívánták megbuktatni, Németh Ciézát állítólag azért, mert fia, Zsolt a FIDESZ egyik vezetője volt már akkor is, és a FIDESZ akkoriban liberális ellenzéki pártnak számított. (Vékás és Németh azóta szívinfarktus áldozatai lettek.) Ugyancsak ki kellett válnom a Történelmi Igazságtétel Bizottságból, ahol 1992 elején hajtottak végre az akkori kormány segédletével hatalomátvételt, és távolították el Vásárhelyi Miklóst, valamint Hegedűs B. Andrást a vezetésből. Akkor én a szervezet egyik alelnöke voltam, és Vásárhelyiék kiszorítása után a soron következő tisztújításnál nem jelöltettem magam.

Kiléptem tehát az MDF-ből, de persze nem léptem be az SZDSZ-be, ahogy ezt többen állították; nem léptem be sehova. Mindenesetre elképesztő vádakkal és rágalmakkal kellett szembenéznem ebben az időben, rendre kaptam, olykor ma is kapok névtelen leveleket, ezekben "zsidóbérencnek" mondanak, és időnként kifejezetten trágár szavak kíséretében ítélik meg politikai nézeteimet vagy állásfoglalásaimat, például 1992 őszén Göncz Árpád köztársasági elnök védelmében vagy 1994 elején tiltakozásomat a rádiós elbocsájtások ellen. Sajnálattal mondom, hogy azok a politikai erők,amelyek önmagukat kereszténynek, nemzetinek és konzervatívnak nevezik, alkalmanként elképesztő indulatossággal képesek megtorolni minden véleményt, amely nem harmonizál az övékkel, és ennek során igénybe veszik vagy legalábbis eltűrik alvilági figurák támogatását is. Mindenki tudja, hogy a magyarországi politikai élet időnként boszniai állapotokat mutat, nos, én a saját helyzetem átalakulásában is érzékeltem, hogy a végletes állásfoglalásokkal és szenvedélyes kirekesztésekkel együtt járó szellemi polgárháború, a mostanában sokat emlegetett "Kulturkampf' mit jelent.

Igazából szerettem volna magamat ezektől a méltatlan és elvadult küzdelmektől távol tartani. Nem mindig sikerült. Független értelmiségi kívántam lenni, akinek mindenről saját véleménye van, és nem a pártfegyelem, nem a szekértáborok belső rendje szerint szól hozzá a közélet kérdéseihez. Mert azzal igazából nem akartam felhagyni, hogy a véleményemet kifejezzem és kifejtsem, ahol lehet, tehát több sajtótermékben is: a Magyar Nemzetben éppúgy, mint a Népszabadságban, az Uj Magyarországban éppúgy, mint a Népszavában, az Uj Emberben éppúgy, mint az Elet és Irodalomban, persze mindig a saját véleményemet. Két könyv is összeállt ezekből az írásokból: 1992-ben Napló a történelemről, 1994-ben pedig A negyedik esztendő címmel adtam közre publicisztikai kötetet. Volt ebben a függetlenségben sok öröm és sok kínlódás,