Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - Beke György: Két utazás Felföldön

B eke György

is szívesen vállalják. Az Esterházy-kastély parkjában Kodály-fej, Nagy János szobra. Az asztalt körülülő tanárok természetesnek tartják, hogy "mindent" tudok a gálántai Kodály-emlékekről, miként nekik sem kell már bemutatnom az erdélyi magyar irodalom legjobb alkotásait. 1977-ben is azt tapasztaltam, hogy a sorsvállaló erdélyi művekre jobban figyelnek a Felvidéken, mint akár Budapesten. Jobban "fogták" az üzeneteket.

Van azért, amiben fogyatékosak erdélyi ismereteink. Esterházy Jánost 1977- ben még a Felvidéken se nagyon emlegették előttem, pedig Keszeli Feriék házában nem tettek lakatot a szájukra. 1989. november 18-án pedig, amikor Tóth Lajos megszervezi a csehszlovákiai magyar értelmiségiek illegális találkozóját Vág- sellyén, a Centrál Hotelban (ott tartották a Vörösmarty Klub összejöveteleit is), a 130 résztvevő egyöntetűen követeli az ártatlanul elítélt, börtönbe zárt és ott elpusztított politikus rehabilitálását.

— A hatóságnak nem tűnt fel egy ilyen népes társaság?

— Hivatalosan a születésnapomat ünnepeltük. Akkor töltöttem be ötvenedik évemet.

Esterházy János gróf 1938 után az önálló Szlovákia egyetlen magyar parlamenti képviselője volt. És egyetlen, aki nyíltan tiltakozott a zsidók deportálása ellen. Ennek ellenére 1945-ben nem kitüntetés várta, hanem elhurcolás, majd börtönhalál. Gyilkosai között ott volt a mosolygós szlovák diplomata, Vladimír Clementis. Róla nem sokat tudunk Erdélyben. De amit mégis, azt igen tévesen. Leírták az utóbbi években si, hogy "pipás Clementisnek" nevezték, és hogy tudott magyarul, de azt már nem, hogy a felvidéki magyarok kiűzésének, áttelepítésének egyik fő mozgatója, nemzetközi fórumokon a szószólója volt. "Pipás Clementis" a legnagyobb magyargyűlölőnek bizonyult a felvidéki magyarság legnehezebb korszakában. Dicsérje csak, akinek kedve van hozzá, dicsérje mosolygását és magyar nyelvtudását!

Éppen a nyelvtudása révén ismerte fel, hogy még a nyomait is el kell törölni a felvidéki magyar jelenlétnek. Bizottság élén sorra "keresztelte át" az ősi magyar helységeket. Alaposan túltett a két háború közötti szlovák nacionalistákon. Míg Masaryk idejében Pered szlovákul is Pered maradt, lévén múltjában és lakosságában teljességgel magyar, addig Clementisék Tešedíkovónak nevezték el. Párkány új neve Štúrovo lett. Ógyalláé Hurbanovo. Jellemző lehet Clementisék névadási eljárására Diószeg esete. Ez a település Masaryk elnök idején is Dioseg, Clementis azonban kitalálta, hogy egy múlt századi szlovák író nevét viselje. Így lett belőle Sládkovičovo.

— Miért zavar titeket az, hogy szlovákul másként nevezik meg Diószeget, Párkányt, Peredet? Ez a szlovák nyelv joga.

— Csakhogy ez a "nyelvi jog" soviniszta kizárólagossággá vált. Mert magyarul nem lehet nálunk leírni a régi faluneveket. Ezek az újak "védett" nevek, sértené a szlovák "történelmi érzékenységet", ha magyar nevükkel illetnők a magyar településeket.