Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Beke György: Két utazás Felföldön
Beke György kísérlem felsorolni az előadók nevét, magyarokét és szlovákokét, akadémikusokét és néptanítókét, írókét és történészekét, karmesterekét és egyetemi professzorokét. Sellyén nyitott füllel hallgatnak meg mindenkit, aki szakmájáról kíván szólni egy félig falu, félig város helység magyar és szlovák lakóihoz. Ez lenne Tóth Lajos titka? Szlovákiai magyar klub ez, amelynek előadásaira mindig eljönnek a szlovákok is. Alkalmam nyílt beszélgetni Július Morávek tanárral, a sellyei vegyészeti szakközépiskola igazgatójával, a helyi Matica slovenská — a nagy múltú szlovák kultúregyesület — vezetőjével. "Eljárunk egymás előadásaira, szereplést vállalunk egymás estjein vagy éppen együtt. A sellyei magyarok tisztelnek minket, mi hasonlóképpen a magyarokat. A kölcsönös megismerés és megbecsülés nagy eszménye elvont maradna az ilyen helyi aprómunkák nélkül." Ez lenne Tóth Lajos titka? Mindegyik külön-külön és együttesen? "Mindig az. emberekhez szóltunk, csakis az igazat hirdettük és vallottuk akkor is, amikor a szlovák—magyar barátságról beszéltünk. Számunkra a művelődés az életet jelenti. Az ösztönösség kihalóban van, helyébe a tudatnak kell lépnie. Tudat nélkül az ember nem ember, a magyar nem magyar." Tóth Lajos mondta összegezésképpen a Vörösmarty Klub alapításának tizedik évfordulóján, magyar és szlovák hallgatóság tapsa közepette. Olyan magától értetődő egyszerűséggel és józansággal beszélt az élet igényéről, ahogyan hajdanán ezen a tájon a halálról szóltak, a Halotti Beszéd szavaival — a tatárjárásig, néhány éven át a szomszédos Deákiban őrizték azt a kódexet, amelyet ma Pray György neve után ismerünk. A magyar nyelv első üzenetét őrzi írásban a kódex, itt őrizte a mai emeletes templom helyén, aztán századokon át bujdokolva, majd a XVIII. század végén előbukkanva megint. Tóth Lajos, szlovák barátaival, az élet hitét vallja és sugallja. Mikor éppen nem akadnak társai a munkában — akkor egymagában. 8/a "A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész, szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól? Nyelv nélkül semmi sincsen." (Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében. Újra megjelent Vigyázó szemmel című gyűjteményes kötetében. Madách Könyvkiadó, 1970.) 9/a Nagy János szobrászművész értem jön Sellyére, autóján visz Szerdahelyen, Komáromon át, a Duna partját követve, az Ipolyig. A csehszlovák—magyar határtól száz lépésnyire, a szlovák oldalon, egy teljesen magányos villában él családjával. Közigazgatásilag Helemba faluhoz tartozik a tanya; nagy világ
