Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Beke György: Két utazás Felföldön
Beke György viaskodás előjátéka folyik le itt a Kárpátok és a folyam között, míg a természet kénytelen megnyitni Kelet-Európa bejáratát. Ahogy minden felfelé vivő lépésem valamennyire "kiemel" a tájból, a mindenség arányai kísértenek: egyre kes- kenyedik a Duna medre, mind messzebb kúszik fel északnak a Morva, és túlonnan megsűrűsödik a bécsi erdő. Alant, a Morva és a Duna találkozásánál egy hajón zászlót cserélnek, az országhatárokat átlépő dunai hajósok unott szertartásával. S míg immár Ausztria felségjelével halad tovább a motoroshajó, Dinicu Golescu jut eszembe, a múlt század elején erre járt havasalföldi nagybojtár, Wesselényi- szabású iskolaalapító, reformokat álmodó nagyúr, aki erről a bécsi erdőről olyan naiv költői elragadtatással írt. 2/a Dévény a szláv népünnepélyek, kulturális seregszemlék színhelye. A népinemzeti öntudatosodás, amely a szlovák népet oly mélyen áthatja, és szocialista eszményekkel ötvöződik a közösségi tudatban, Dévényben találta meg a maga jelképét, a roppant erejű Duna, a szeh'd Morva és a konok sziklafal hármas határánál. Magam ugyan a Vág partjára vagyok hivatalos, a sellyei Vörösmarty Klub patrónusához, Tóth Lajos tanár barátomhoz, de jó az, hogy elébb eljöttem ide. Szlovákia magyarságának élete abban a keretben, lehetőségek és adottságok között zajlik, amelynek jelképe a mai Dévény is. E sziklafokon át lehet igazán — lélekben — belépni a Szlovák Szocialista Köztársaság jelenébe; látni, érzékelni, tapasztalni, tanulni. Magammal vihetem innen e dacos sziklatorony emlékét, immár önnön bizakodásom jelképeként is. Jó ilyen merész sziklát választani jelképül, az embernek így magasba kell tekintenie mindig, akkor is, ha a lába elé nézne inkább a sűrű forgalomban. Dévény: Ady jelképe a költészetben és a szláv népi ünnepélyeké a mai életben. Hiszem, hogy jogunk és örökségünk összekapcsolni, okosan, szépen, egymást tisztelve és megbecsülve, így magamban legalább, e közös jelképeket. "Alapvető dolog, hogy a táj erős hatással van azokra, akik nemzedékeken keresztül benne élnek: fizikailag és lelkileg egyaránt bélyeget nyom az élő emberre. Mélyen és megközelítő biztonsággal, a magam számára csak a Székelyfölddel kapcsolatban tudtam ezt megállapítani... Egyelőre nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy mi lehet ennek az oka: az én érzékeim működnek-e rosszul, vagy a csehszlovákiai mai magyarság olyan más és sokkal erősebb hutásnak van kitéve, amely a táj hatását teljesen közömbösítheti. Azt hiszem erről az utóbbiról lehet szó... Az a hitem ugyanis, hogy az. egyéni boldogulás feltétlenül önzés és gyávaság, ha az a nemzeti közösség egyetemes érdekein kívül történik... Erre a belső átalakításra kéne szövetkeznie magyar pártinak és aktivistának: gondolom, akkor megszületnék és erőssé válnék az az egység, mely egyéni boldogulásokat is biztosítani tudna, s azontúl pedig megőrizné a nemzeti énékeket, s
