Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - 7x1x7 - 7x1x7: (Kántor Péter Mentafű című könyvéről véleményt mond Csukás István, Háy János, Károlyi Csaba, Keresztury Tibor, Orbán Ottó, Poszler György és Takács Zsuzsa)
7x1x7 7x1x7 7x1x7 7-en 1 könyvről 7 mondatban Kántor Péter Mentafű Csukás István Q Kántor Péter született költő, és ez nem csak abból derül ki, hogy verset ír, bár ez is fontos feltétel és a mi szerencsénk, hanem mert olyan költő, hogy minden szervével, fejével, szemével, fülével verset ír — s minden verssé válik körülötte. H Ez az egy mondat is elég lenne, de van még hely további hatra, megpróbálom a fenti állítást kibontani. Q Kántor folyékonyan beszél egy jól megtanult, de bizonyíthatóan saját találmányokkal is dúsított nyelvet, amellyel mindent el tud mondani. D Ez a "minden" lenne az első nagy veszély, de költőnk, mivel eredeti tehetség, az égre törő dagályt lehúzza az utca porába, mérgezett kis tűkkel kipukkasztja, és álszent képpel siránkozik rajta. S Nekem ez tetszik a legjobban! Gl Azután meg az, hogy siralmasan hétköznapi életünkből kipiszkál valami apróságot, és megpróbálja feldobni az égre. EB Azután meg az, hogy ez a valami nem esik le. Háy János D ...azon a napon (mert mindennek rendelt ideje van, minden akaratnak), amikor végeznie kellett magával, nemcsak egy-egy részével, a kezével vagy a lábával, hanem egészében mindenével (mert minden végzés az Egészre veti szemét, vagyis mindig ugyanarra - L.W.), azon a napon mégis úgy gondolta, hogy hozzáláthat, ahogyan Rudolf a Betonbán, a Mendelssohn-Bartholdyról szóló tanulmány megírásához (Bernhard), hozzáláthat a Mentafúről szóló hét mondat megírásához, méghozzá olyan módon, hogy Bernhard-kenet tapadjon a szavakhoz, nemcsak
