Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Kántor Péter: Szabad ógörögök nyomában
Szabad ógörögök nyomában Valahogy el kellett kezdeni, kapóra jött Heléna, s Helénának Parisz (ha nem ő, hát más csak vigyék gyorsan onnan, ahol épp elege volt már, sorry, Menelaosz!), és hajóra ültek egymás után, a mozgó hot dog- s hamuba sült pogácsa-árusok kitörő' örömére, s a mindenféle jósok örömére, de bánatára is olykor, mivelhogy veszedelmes portéka az igazság, s aki ezt nem tudja, magára vessen. Mint hangya, nyüzsögtek az ógörögök, dudorásztak, s hirdették a zsebükben a trójai ösztöndíjjal, hogy így meg úgy, hasznosan töltik majd az időt ott, és bátorság és becsület meg a többi! Persze a nőket otthon hagyták mind a pulyákkal, agyő! jók legyetek, cseperedjetek, óvjon az ég! s az öregeknek mit is mondjon az emlyer? csak hunyorog, s csujxi kétértelmű mosoly az apa és a fia. így kezdődött hát, egy ürüggyel, amit később az időben ürügyek sokasága követ, követett még szükség s kedv ahogy épp diktálja csodásán. S eleinte szabódott bárha Odüsszeuszunk, kis trükkje mögött a nagyobbat sejteni könnyű: fennen hadd kérleljék arra, amit szive is súg. Merthogy a csöpp Ithakában ezer leleményre vevőt ki talál? Naphosszat mire vártak volna fejében a cselszövények? Sűrű szakállát túrva s okosszivü Pénelopéját
