Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Lanstyák István: Harcaink az egynyelvrendszer ellen
bizonyos táblán kétszer szerepelne ugyanaz a szóalak. Ennek pedig nyilván semmi értelme." 9. A tábla- és névháború sajtódokumentumai nemcsak tartalmi, hanem nyelvi szempontból is érdekesek; főleg a sajtónkhoz nehezebben hozzájutó külföldi kutató számára értékes forrásai a szlovákiai magyar publicisztikai stílusnak és a magyar standard szlovákiai változatának. Az egyes jelenségek értékelését Zalabai Zsigmond lapalji jegyzetei is segítik; ezekben olykor-olykor fölhívja a figyelmet egy-egy szónak az egyetemes magyar standardon kívül álló voltára (normatíva 243. o.; matrika 266. o.). Más esetekben egy-egy számunkra közismert szó lapalji értelmezése (helytelenítés nélkül) utal arra, hogy a szó Magyarországon alighanem magyarázatra szorul, még ha szótározott magyar szókészleti elemről van is szó (pl. legiszlatív 242. o.; grémium 278. o.). A legérdekesebbek azonban azok az esetek, amikor a szerkesztő semmivel sem jelöli az egyetemes magyar standardon kívül álló elemet. Ennek legfeltűnőbb példája az átnevez ’új nevet ad’ szó, melynek a kötetben három előfordulására is rábukkantam: használja újságíró (230. o.), író és egyetemi oktató (171. o.), költő és szerkesztő (238. o.), s mindez nem tűnik föl a kötet összeállítójának, aki pedig ragyogó nyelvérzékű és kitűnő tollú író, ráadásul gazdag szerkesztői múlt áll mögötte. Az átnevez szót értelemző szótáraink nem tartalmazzák, tehát nem része a hagyományos magyar szókészletnek. Am a magyarországi kiadású Angol— magyar számítástechnikai szótárban (Novotrade Kiadó, 1992) megtaláljuk, vagyis számítástechnikái szakszóként, az angol rename magyar megfelelőjeként talán Magyarországon is megjelent, ’adatállomány nevét megváltoztatja’ jelentésben. (Országh László Angol—magyar nagyszótárában a rename mellett még csak a következő szavakat találjuk: átkeresztel [embert, utcát], új nevet ad [embernek, utcának]. Nyilvánvaló, hogy az átnevez szó hiányt pótol, s kívánatos volna, hogy Magyarországon és a magyar nyelv többi központjában is elterjedjen, mivel nyelvi alakulásmódját tekintve kifogástalan, jelentéstani szempontból pedig megfelelőbb, mint a keresztény konnotációjú s ráadásul az EKSZ. szerint bizalmas stílusértékű átkeresztel, nem beszélve az olyan esetlen körülírásokról, mint az új nevet ad vagy más névvel ruház fel. Az, hogy nálunk szlovák, Magyarországon pedig angol mintára jött létre (vö. szí. premenovať, ang. rename), mit sem von le értékéből. 10. A kötet nyelvi vonatkozásainak ezzel korántsem értünk a végére. Arra azonban az eddigiek is bőven elegendők, hogy belássuk: Zalabai Zsigmond összeállítása valóban forrásértékű minden olyan nyelvész számára, akit a nyelv és társadalom kérdéseinek összefüggései izgatnak. Csak sajnálhatjuk, hogy a nyelvtörvény előtti és utáni csatározásokról nem jelent meg hasonló gyűjtemény. (Még most sem volna időszerűtlen!) S reménykedhetünk, hátha Zalabai Zsigmond adatgyűjtő buzgalma a jövőben sem lankad, s olvashatunk ilyen köteteket az egynyelvrendszer elleni Harcaink az egynyelvrendszer ellen ________________________________________________71
