Irodalmi Szemle, 1995

1995/6 - Dominik Tatarka: Egyedül az éjszaka ellen (regényrészlet)

Dominik Tatarka

folyamatos kitárulkozások pillanatai, beszélgetünk, és kimondhatatlanul jól érezzük magunkat. Ez megérte.

Olgával Dekan professzor ünnepi összejövetelén ismerkedtem meg. Ivan hozta oda hozzám. Oľga mindjárt a bemutatkozásnál azt mondta: Amikor megláttam magát, megkértem Ivánt, ismertessen össze bennünket, mert mi öröktől fogva ismerjük egymást, és én magát öröktől fogva szeretem. Előfordul, elég gyakran előfordul velem, hogy fiatal, művelt nők olyan szavakat intéznek hozzám, amelyeket örömmel hallok, noha ezek a szavak tulajdonképpen csupán annyit jelentenek, hogy kettőnk között egy nem- zedéknyi a korkülönbség. Valamikor, amikor Oľga még gimnazista volt, olvasott tőlem valamit, és az a valami megtetszett neki, azt az érzést keltette benne, hogy öröktől fogva ismerjük egymást. Hosszú évek múltán kerültem megint ebbe a társaságba, és elég kínosan éreztem magam. Két professzor jött oda hozzám, lármásan bizonygatták, hogy engem az irodalomtörténetből senki sem akar kiradírozni, jóllehet a könyveikből kitörölték a nevemet, sőt egy egészen ártatlan mondatomat is, valamilyen stilisztikai fordulat példáját; ifjú tanársegédek is kértek hűvösen tartózkodóan, hogy szóljak hozzá az elhangzottakhoz, s akartam is, mert Dekannak a beszéd emlékezetével foglalkozó kutatása magával ragadott. De nem kívántam a társaság középpontjába kerülni, ezért inkább elmenekültem. Ofga pedig velemjött, kérte, hogy velem jöhessen. Egymásba karoltunk, egy borozóba is betértünk, iszogattunk. Elkísértem a házuk kapujáig, megöleltük egymást, összebújtunk. Bosszantott, mindig is bosszant, hogy ilyen hamar bizalmasan össze tudok borulni fiatal nőkkel. Én vén szamár, Szomorka, a nők vigasztalója, a kígyóbűvölő. Mindig ugyanúgy kezdődik.

... Ez maradt meg az emlékezetemben. Beszédes testével elmondta nekem a legfontosabb tudnivalókat, amelyekre a legkülönfélébb módokon reagálhattam volna többféle jelentéssel.

Brogyányi Judit fordítása