Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - 7x1x7: (Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című könyvéről véleményt mond Darvasi László, Bodor Ádám, Lengyel Péter, Alexa Károly, Dérczy Péter, Sándor Iván és Zalán Tibor)
ámbátor nem lehet azt pontosan tudni, mikor mi a világ tanácstalansága, s mi a bölcsessége, szerepjátszási kedv mutatkozik mindenképpen, s kínálkozóak is a múlt komikumot lehe//ő fölszivárgásai, úgymint élési próbálkozások egy vörösre mázolt, később rózsaszínre szelídített vágóhídon, kacagás és móka a vércsatorna torka fölött, kacag a vér, kacagnak derék magyar véreink is El programszerűen antiromantikus, magyarán tehát az a romantikus, aki tagadó-reflektíve éli meg a világot, világbaélés bele, idézőjelbe teszi az érzelmeit, érzelmeit a szereplők érzelmetlenségén-érzelmességén keresztül, holott az idézőjelek a legárulkodóbb gesztusai a törékenységnek, így aztán hiába PNL összes fölényes és fontoskodó, legáltalánosabban szerepjátszó kifelé (lefelé) mosolya, a valóság (itt fel kell tenni a kérdést persze, hogy van-e ilyen) ((van ilyen, mert elképzelhető, vagy inkább nem képzelhető el, és akkor nincs ilyen)) ellenáll az effajta leképezésnek (is), s azt az önálló (mellék)életet kezdi meg, amely az író szövegeit érdekesebbé és befogadásra érdemesebbé, sőtmitöbb, alkalmasabbá teszi a megszokottá szürkülő posztmodernnek is nevezett beszédmódoknál, Balaton-csoki a korigényekhez riszálódó egyenszövegek unalmas áradásá réti azonban a szereplőit, hiába gernyók (germók) és mosómasákok azok, úgy benne van a romlott nyelvünkben és a heroikusán kisszerű világunkban, az is elképzelhető, hogy sajnálja őket, vagy az is, hogy kineveti őket, vagy az is, hogy álmatlan éjszakákat tölt el a sorsuk feletti töprengéssel, s ha menthetetlenek, mivel valamilyen formában mégiscsak életre kell csiszolni őket, mármint a novellákba belegyömöszölni, akkor ráncolódik a szomorkás szemek fölött a homlok erősen, és nem menti őket, megfogja így némelyüket, finom mozdulatokkal fölemeli, megforgatja valami masszában, a masszatároló böhöm tartály oldalán nincs cégjelzés és tartalomismertető, ettől és innentől az utolsó hajszálukig bűzleni kezdenek nemzeti múlttól és jelen nyomorúságtól, tahók lesznek, és amolyan valósá- gosságosak, minthák, akik bárhol lehetnének bármik, mármik lehetnének bárhol, semmik sem lehetnének bárhol, mármik is lehetnének sehol, szóval redvesednek a világ neszező vakolatú gangján, összeszorított szájjal viselik a létrehozottság minden kínját, eltűrik, hogy irodalmi és kultúrtörténeti allúziók és odakozmált pörköltszag lengjék át és be a firhangos tér rs ónban a külsőséges fordulatok, elkönnyülés — Aranyka vérdobbanó szívében bezsírozottan forgatta meg kulycsát a settenkedő szerelem —> amikor az irónia nyelvi túlerősítést kap, van ilyen, a modor modorosság, a nyelv nyelvelés, a színjáték színlelés, mondhatni a fáradtabb írásokat olvasva, fölösleges mindazoná EX ndatai végletesen (végzetesen?) összecsiszoltak, csipcsupozódó részletekből épülnek a tablócskák, mozaikozódik a szövegfelület, rasztereződik a Barcsay-anatómia, hiteleződik, hitelesítődik valami, irodalom, kitaláció, valóbanság, helyre
