Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - ÁRGUS - Pokstaller Lívia: A rétegregény
árgus mességük"-nek persze megvan a magyarázata: náluk akkor már egy országos tömegszervezet, a nemzeti gyökér- zetű Sokol nagyon kifejlett volt, s ezért nem volt szükség az új szervezet gyors elindítására. A felvidéki kezdetekről Fogarassy részletes képet ad. Elsőként 1913 elején a komáromi bencés gimnázium mellett alakult cserkészcsapat, majd ugyanazon évben két csapat Pozsonyban, 1914-ben 1-1 Rimaszombatban, Losoncon és Léván, 1917-ben 1 Rozsnyón. Az új államban a Csehszlovák Cserkészszövetség 1920-ban alakult meg, s egy évre rá: 1921 szeptemberében már a magyar cserkészvezetők is megpróbálkoztak az önálló magyar cserkész- szövetség létrehozásával. Ezzel a gyors kezdeményezéssel Fogarassy kimerítően foglalkozik, s ez érthető, hiszen az államfordulatot követő években a kisebbségi összeforrottság még csak alakulóban volt, s a kulturális élet megszervezésének kísérletei általában késedelmesen történtek. A Szlovenszkói Magyar Cserkész- szövetség alapszabályait az illetékes hatóság, a szlovák teljhatalmú minisztérium hosszan elfektette, s a sürgetések után elutasította. Ez az eljárás azért volt különösen sérelmes, mert nemcsak a németeknek és a ruszinoknak volt már önálló szövetsége, hanem a szoros értelemben vett nemzeti életet nem élő zsidóknak is. A magyar kisebbséggel szemben alkalmazott megkülönböztetetten szigorú diszkrimináció már ilyen korán megnyilvánult, s a cserkészetünk ügye a masaryki, beneši köztársaság fennállása alatt kielégítő módon sohasem rendeződött. Még a húszas évek végén is az volt a helyzet, hogy a magyar cserkészetet a csehszlovák szövetségi tanácsban csak egy személy, a magyar titkár képviselte, s a harmincas évek folyamán kialakult magyar alosztály hatásköre hiányos volt. A szerző a méltányosabb elismertetésért vívott harcot folyamatosan ismerteti. Szól a cserkészet alapítójának, Baden-Po- wellnek megértő támogatásáról, és képet ad a magyar cserkészlap korai létrejöttéről. A Scherer Lajos gimnáziumi tanár és cserészparancsnok által Losoncon alapított A Mi Lapunk 1921 januárjában indult, két évvel megelőzve a Buď pripravený című hivatalos szlovák cserkészorgánumot. A könyvben a magyar mozgalom belső ellentéteiről is hű képet kapunk. E- zek úgy alakultak és éleződtek ki, hogy a Szent György Kör nevezetű egyetemista cserkészegyesület tehetséges, jó tollú vezetői: Balogh Edgár, Peéry Rezső, Terebessy János, valamint a velük szövetséges Szalatnai Rezső és a soraikat bővítő Balázs András, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Dobossy László, Horváth Ferenc és Jó-csik Lajos 1925- től az addig hagyományos jellegű A Mi iMpunkban széles publikációs lehetőséget szereztek, a lapot a szociális és világnézeti kérdések radikális vitafórumává tették, és a Sarló 1928-ban történt megalakítása után fokozódó ütemben haladtak a kommunista mozgalom felé. A cserkésztisztek nemzeti-keresztény gondolkodású többsége úgy ítélte meg a helyzetet, hogy A Mi Lapunk eltért a cserkészküldetésétől, s ezért 1929-ben Tábortűz címmel új cserkészlapot létesített. A kiéleződött harc azzal végződött, hogy Scherer lapja az 1932-es első számával megszűnt, s a mozgalom központi sajtófóruma a Tábortűz lett. Fogarassy könyvéből cserkészmozgalmunk vezető egyéniségeit (Beszédes Lajos, Bíró Lucián, Homyák Odilo, Krendl Gusztáv, Mrenna József, Rády Elemér, Scherer Lajos, Szerényi Fer- dinánd, Wurm Gusztáv stb.) is jól megismerhetjük. Összefogott portré egyikükről sem készült, az egyes képek a mozgalom megelevenített fejlődési fo
