Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - Bohár András: Élmény és egzisztencia

Laczkóné Erdélyi Margit

másikuk a lánya, Erika azonban újszerű viszonyulást hoz a drámába, ha rövid időre is, az idegen nőét, aki nem kis gyakorlatiassággal akár szerelmi háromszöget provokálhatna ("Végre egy férfi! — Láthatom néha? Hogy tovább tudjak élni.

De rajtam, ahogy belépett, és szállt a por az egyenruhájából, mindjárt végignyilallt valami (...) hagyja itt ókét, és költözzön föl hozzám.") (165—166.) Ezt a lehetőséget

— melynek Fóris jelleme egyértelműen ellenáll —, furcsa módon nem a feleség védi ki, mint az várható volna, hanem Fóris lánya, Katinka. Felmerül a kérdés, mi indokohatta ezt a drámaírói megoldást: a Katinka jellemrajzában kiemelten kezelt önvédelmi reakció vagy egy enyhe asszociáció az Ödipusz-komplexusra kötődve, vagy a többek által (pl. Bécsy, P. Müller) említett drámai tautológia ténye Nelli és Katinka figuráját illetően.

A mellékalakként szereplő Erikának az író több funkciót is szán: ő az, aki súlypontoz, összeköt, transzformái. Megjelenésekor a Bolyongót említi, mintegy bizonyítva annak valóságos voltát, beáll a kulcskeresők közé, felerősítve a kulcskeresés bonyodalmát. Hiába akar azonban elrohanni a repülőtérre, elmenekülni Fórisék lakásából, az ajtó kulcsa a semmiben forog, a főbiztosíték is kiolvadt, így mindnyájan bezárva maradnak a szűk térben és a sötétben. E helyütt vár említésre az az összefüggés is, miszerint az Örkényi nőalakok között gyakoriak az olyan karakterek, amelyek a férj, illetőleg a férfiak életvitelének "függvényei", és e függőségben élnek, cselekszenek vagy lesznek manipulációk és önmanipulációk áldozataivá (pl. Nelli, Katinka, Erika — KulcskeresóTc', Mariska, Ágika — Tóték; Giza, Egérke — Macskajáték; Mimi, Veronka — Vérrokonok).

Benedek az alakok rendszerében köztesnek, mellékfigurának számít, annak ellenére, hogy szinte állandóan jelen van a színitérben. O a ház karbantartója, ezermesterkedéséhez mindamellett rendre odatársul gyámoltalansága és bizonytalankodása. Ő az, aki addig manipulál főbiztosítékkal, ajtózárral, kulccsal és pöcökkel, míg a kulcskeresők társasága áram nélkül, bezárva marad. Ha Fórishoz hasonlítjuk őt, rokon és ellentétes vonásokat is felfedezhetünk kettejük jellemében: míg a pilóta nagyvonalúságával, bravúrkodásával jut el a szakmai kudarchoz, Benedek a kicsinyes, bíbelődő, precízkedő sikertelen szakember típusaként jut ugyanoda. Mindkettejük életében természetes közegnek számít a kudarc, s mindketten könnyedén meg tudják indokolni a sikertelenség okát is. A hivatásbeli felelősséget könnyeden átfordítják bűnbakkeresésre. Rokonításuk a Bolyongónak is eszébe jut: "Maga úgy repül Londonba vagy Párizsba, ahogy mondjuk, Benedek úr beköt egy gázvezetéket." (162.) Benedek nemkülönben bolyongó természet, mint maga a Bolyongó. Úgy tűnik, egyetlen térben érzi jól magát: távolmaradva az otthontól, bár lelkiismerete azt diktálja, hogy otthon legyen a nagybeteg felesége mellett. Ezért aztán állandóan indulni készül, mégis marad: "Sietek haza. Tudniillik a feleségem beteg." (103.) Másutt: "Ő nagyon beteg. Só't több mint beteg. Ó már úgvvan, hogy... Minekmondjam. En pedig mellette akarok lenni, ha... Hiszen érti." (107.) Ha bűntudata miatt húzódozva is, Benedek is inkább az örömelv tengelyét választja; jelleme "fajsúlyát" és a rá vonatkozó tériség effektusát tekintve Nelli, Katinka és Erika mellé sorakoztatható be. Manipulálhatósága is hasonló fokú, mint