Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Mezey Katalin: Százágú regény
Szetmifrí A rózsaszín naplemente belecsepeg üres poharainkba. Pedig mi mindent összeittunk már! Hétfejű szolgánk megint ezüsttálcával lejt körbe. gyerekek óvakodjatok ma Giannitól piszkosul kibabrál veletek is mire észbe kaptok oda lesz minden üveggolyótok oda ám és a kurta farkú markába röhög túl az Operencián Mondjuk, hogy részegítő'. A fene se emlékszik, hogy vetődünk ide, de most nézzük ezt a naplementés műsorszámot. hát szép nem mondom téged itt mindenki ismer lesnek az ablakok mögül ki se merik dugni a fejüket mit vétettek azt hogy nem tettek semmit időben célból és jogos és jogtalan eszközzel A koreográfia tehát adott. Nemigen táncolható itt és most argentin tangó. Párat azért fordulunk. Elhíresült ez a hely, mióta itt vagyunk. Tánc. (Gianni köpenye alól néha fémes koppanás.) Mindenki el.
