Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - KONTEXTUS - Szarka László: Szénás lábbal, szalmás lábbal
árgus A hírlapíró gyakran gondol a halálra. A gyakran nem pontos kifejezés; minden nap a nyomában van, előtte lohol, beléje kapaszkodik. Éjszaka a felesége helyett öleli át. De mikor a halál eljön érte angyali üdvözlet vagy a világ utolsó embere vagy rövidnadrágos kisgyerek képében, hogy magával vigye, ellenszegül, maradni akar, kizárólag az életet figyelni. Csak erős elszántsága miatt kap haladékot. A hírlapíró nemcsak riportokat, tudósításokat, híreket fogalmaz és szerkeszt, hanem tárcákat is ír. A tárca "az irodalom szürke kiskatonája"olyan műfaj, amely hírlapban, hetilapban lát napvilágot. Könnyű történet, az élet e- gyetlen villanása. Ahogy a méz csorran a reggeli tányérra. Elesel, gondolsz valamit és felállsz■ Egy megállónyi idő' a kékkettes buszon. Lehetőség szerbit csattanás befejezés." Olyan műfaj, melynek igazi kultusza a századelő (hírlap)- irodalmában volt, búvópatakként elő-e- lőbukkant mindig, s mostanában (a közelmúltban) mintha folyóvá szélesedne, s lassú hullámai egyre több (hír)lap hasábjait mosnák. Olykor Kosztolányi szellemének és sziporkáinak emléke villan meg a habokban. Életillat árad, történetgallyak úsznak, metafizika- csöppek csillognak. Játék csobban. A tárcaíró szívéből áramlik, hömpölyög a történet, mely az alázat jegyében fogant. A tárcaírót (a hírlapíró kiveszőfélben levő vagy éppen új életre kapó? fajtáját) Szív Ernőnek hívják. A tárca(és hírlapíró hétköznapjainak, lelkivilágának térképét találja az olvasó A vonal alatt című puritán küllemű könyvecskében, mondhatni feketén-fehéren. A látszat mögött azonban csupa szín, csupa finomság, a lélekismeret apró rezdüléseinek mozaikja tárul fel, közhelyek szelídülnek, életbölcsességek nyújtóznak, boldogság és bánat hajladozik a halk zenéjű mondatok között. Szív Ernőt pedig Darvasi Lászlónak hívják, aki már megörvendeztette az olvasót az újra és újra elmesélt világgal A veinha- geni rózsabokrok című novellásköte- tében (a szakma a tavalyi Év könyve díjjal jutalmazta!) és verseivel. A névváltás játékos alakváltozás (akárcsak Kosztolányi Esti Kornélja), irodalmi szerepjáték, melynek fedezékéből könnyebb szólni banalitásokról, bizarr- nak tűnő gondolatokról és nagy, mély válságokról, a magunk és mások életszemcséiről. Hiszen "olyan az életünk, hogy folyton belelóg másokéba. Elszabadulnak rólunk szavak, lélekalkat- részek, tökéletlen kis pontatlanságok, és ki tudja, hol állnak meg, kit találnak meg, kit találnak el." » Szív Ernő (Darvasi László) történetei (tárcái) pontosan szíven találnak: egyszerre sajog és örül a szívünk. CSEHY ZOLTÁN Szerény jegyzetek két könyvről 1. Mórocz Mária: Sünivé (Kalligram, 1994) Mórocz Mariról nem lehet elfogultság nélkül írni. Survive című könyve, azt hiszem mindenkit meggyőz erről is. A történetek többsége egy-egy pillanat tükre. A talánydús, vers és próza határán mozgó nyelv pedig a tükörre kent rúzs. Az egyik mondat a másikban nézegeti magát, aztán jön a harmadik, és kimerevíti a képet. A párbeszéd szavak és gondolatok között zajlik, minden kis hangocska e- gyet jelez: valahol valami készül, valahol valaki titkos terveket szövöget, amitől szorongani lehet, és halálosan beleszeretni ebbe az állapotba. Ki merészel ekkora részt harapni a húsomból?
