Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - KONTEXTUS - Szarka László: Szénás lábbal, szalmás lábbal

Alexa Károly

vagy a gólya. Szerény társ, tanú, egyszerre szereplője a természetnek és a házi életnek. Tompa költeményének első számú érdemei közé tartozik az az önállóság, amellyel versbe hódítja ezt a rokonszenves madarat.

A derék régi prédikátor, Miskolci Csulyak Gáspár Egy jeles vad-kert című könyvében (amely tudvalevőleg az első magyar "bestiárium") hivatásának és a korszellemnek megfelelően szüntelen keresi az "értelmét" egy-egy állat megjelenésének, viselkedésének. A pipist amaz "igen apró, harctalan, együgyű madárkák" között emlegeti, akik éneklésükkel az Anyszentegyház igaz híveire hasonlítanak, jól tudván, hogy nemcsak hallgatniuk illik "az isteni szent tiszteletet", hanem tanúságot is tenni, szép harmóniák által dicsérvén az Urat. "A Pacsirta, midőn az őhalálára fenekedőölyvet megsajdítja, az embernek kebelébe is bérepiil előtte. Ezenképpen a Hívek is a sátántól soha jobban meg nem menekedhetnek, mintha jó idején a Krisztusnak és az Any szenté gy háznak kebelébe rejteznek előtte." A pipisről annyit jegyez még meg, hogy "hegyes taréjocskája vagy bóbitája szokott lenni", neve közönségesen "pisit". "Ez télben is velünk lakik, és az utcán elhullott lóganéjokon élődik.

4. Tompa versének műfaját azért érdemes meghatározni, mert maguk a műfaji megnevezések olyan történeti és asszociációs keretbe helyezik ezt a költeményt, ahol minden részletmegfigyelés mélyebb értelmet nyer. Jellegzetesen vegyes műfajú darabról van szó, s ez a tény már önmagában is föltétlenül korfüggőnek minősíthető. A forma alapvetően az ódáé, s így a vers abba a hagyományrétegbe is beletartozik, amelyet a magyar klasszika és romantika olyan darabjaival jellemezhetjük, mint A felkölt nemességhez (Berzsenyi), az Egy ledőlt diófához (Baróti Szabó), A szabadsághoz (Kölcsey). Hangoltságát tekintve elégiának is ítélhető, néhány futó példát hozva: A kikeletről (Révai Miklós), Tornácomon (Tompa), Kertben (Arany). Ami azonban leginkább korához s a népies romantikához köti, az rokoníthatósága az ún. "festő költemények"-kel, illetve a zsáneres élet- és jellem rajzokkal. (A bugaci csárda Orczy Lőrinctől, A gólya Petőfitől, az Erdély Gyulaitól, valamint: Aranytól A vén gulyás temetése, Tomopától Az öreg szolga, Vörösmartytól a Tót deák dala.) Elégiko-óda egy népies zsáner keretei között, talán ez a legszabatosabb műfaji megjelölése A pipisnek. Minden egyedi vonása valamiként a jelzett műfaji tradíciók valamelyikéhez köthető.

4.a. A legfőbb strukturáló eleme az ódái modor és formanyelv. A "valakitől valakihez szóló beszéd" — tipikusan ódái szereprend. Ebbe a dramaturgiai képbe sűríthetők a vers legfontosabb értékállításai és hangnemi jellegzetességei. A kétszemélyes dramaturgia egyik pólusa az, akiről (amiről) szól a beszéd. Megállapíthatjuk, hogy a beszélő a maga tárgyát nem zoológiái különlegességként fogja fel és ábrázolja, nem önmagában való sajátosságai érdeklik: a megközelítés merőben egzisztenciális, sőt antropológiai. Ez a meghatározó szempont akkor is, amikor közvetlen a jellemzés, de akkor is, amidőn más—hasonlóan "emberközeli"

— madarakhoz hasonlítódik a pipis.