Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - NYELV ÉS LÉLEK - Dr. Balla Zoltán: A beszédhangok akusztikai vizsgálatának jelentősége az egyetemes jel- és értelmezéstanban, vagyis a hermeneutikában
Tompa Mihály: A pipishez — A létről való beszéd 1. A legjellegzetesebb Tompa-versek egyike van előttünk — úgy értve ezt a minősítést, hogy nemcsak a versbeszéd jellemzői emlékeztetnek az életműre, hanem a vers által bemutatott és összefogott értékrendszer, valamint világkép is egybevág mindazzal, amit a kortársi közvélemény, illetve az utókor a költőről megállapított. Olyan költő verse ez, aki — említsünk néhány kritikai közhelyet — közel lévén a természethez, eszményeit és elvont ítéleteit mindig szembesíteni óhajtja és próbálja a természet tárgyias, tehát észlelhető elemeivel eseményeivel; akinek hajlamaiból és életmódjából következően igen szűk a kommunikációs tere (a család, a falu, a barátok jelentik a számára elfogadható, mert átláthatóan természetes szocializációt); mindebből — az eszmények és érzelmek, valamint a természeti világ szoros kapcsolatából — következik az allegorikus megfeleltetés poétikája iránti vonzódása... és folytathatnánk. Bár a vers a legjellemzőbbek közül való, mégsem kapta meg azt a közfigyelmet, amit Tompa madár-mitológiájának egyéb darabjai és hazafias lírájának remeklései (A gólyához, A madár, fiaihoz, Új Simeon stb.). Soha nem szerencsés és talán Ott vagy a küszöbnél, ahol születünk, A barázdán, melyből vájjuk kenyerünk, Hol futunk rohanva: jól ösmér az út, S a temető halma, mely reánk borúit. Sorsod így mihozzánk vájjon mért kötöd? Nem lakozhatnál-e zöld bokrok között ? S illatos mezőn, hol ömlik a patak...! — Oh én messze mennék, szárnyam volna csak!! Itt, örök vívódás, kétség, félelem... Bú, vagy bűn a szíven, könnycsepp a szemen, Anyi vérezőseb, sok nyavalya s szenny... — Egymagad vagy, aki köztünk megpihen! De ha kedves itten, nem kérdem: miért? S tenálad se lenne szómra felelet! E tér: mit hazádul a végzet kimért... S nem szeret az, aki számít, mért szeret. Lakjál hát közöttünk! — csak hadd lássanak Tiszta, szent hűségben itt az emberek! S hol mindenki verseng, avagy hallgatag: Jól esik, ha ajkad egyet csicsereg! (1860)
