Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Podmaniczky Szilárd: Domine

Cvetajeva Jelabugában

Oroszhonban tud így csak sisteregni,

Végighúzva a doboz peremén,

S foszforos lángra gyulladni a Semmi- Be görbülő, svédgyufaszál-Remény.

Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma;

S mint súgópéldány gyűrött lapjai,

Ijepkéz a hó, és elfedik a Káma Jegét Tatjána vallomásai.

Hókása, jég — lágy hangjainak hazáját Takarják, és a vég Jelabuga,

Hol jégsírban Jevgenyij múmiáját Leli fel az archeológia.

De égnek itt a puskini szavak mind,—

Elfeketült az izzó déli Nap,

Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni,—

S a héjára felhőkorom tapad.

Elfogadom az odavetett koncot,

Tál mosogatóié: szenteltvizem,—

Hurokká megkötöm a horizontot,

S föllendülök tehozzád, Istenem!

Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjából Moszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltűnt a lágerek poklában, őt pedig — a háború kezdetén — a "szovjet" írókkal együtt az Urálba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nem jutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, — végsó' elkeseredésében 1941. augusztus 31-én felakasztotta magát.

f

I5AIVA V AIV