Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Új könyv a Sarlóról
Szent György Kör korszakában megtörténhetett. Az egyetemista cserkészszervezetnek, a Szent György Körnek a vezetői (Balogh Edgár és társai) akkor még a szociofotós mozgalomról keveset vagy semmit sem tudtak, de "népies gyökérzetű együttérzésük" -tői vezérelve a parasztság megismerése és a parasztifjúság szellemi fölkarolása érdekében a közép- iskolás cserkészek számára nyári regösvándorlásokat szerveztek. Ezeken a néprajzi-népművészeti emlékek gyakori rajzos megörökítése mellett szociális tárgyú fényképezésre is sor kerülhetett, de ilyen felvétel eddig nem vált ismertté. Az 1928 nyarán disszidens módon végbemenő Sarlóvá válás után viszont már a középiskolás cserkészekkel való szoros szervezeti jellegű együttműködés lehetősége megszűnt, s így a regösvándorlásokat egyetemistákból megszervezett és határozott szociális tudatú szociográfiai vándorlások váltották fel. Ezek folyamán aztán az első ismert és elismert szociofotók is megszülettek: egy omladozó viskó s egy hasonló épület előtt álló asszony három gyerekével. A két fényképet a Horváth Ferenc által 1930 nyarán vezetett, Gö- mörben vándorló héttagú csoport építészhallgató tagja: Tóth Vilmos Rimaszombatban készítette. Felvételeit Al- bertini a képmelléklete élére helyezte, s a könyve 21—25. oldalain adott magyarázatában megállapította, hogy Tóthra a Bauhausban kialakult foto- szemlélet hatott, s akkor (1930-ban) a Sarló többi szociofotós érdeklődésű tagja is szerzett már több-kevesebb szakismeretet a német nyelvű szak- folyóiratokból (Arbeiter Illustrierte Zeitung, Dér Arbeiter Fotograf, Der Kuckuck), Kassák Munka című lapjából, Moholy Nagy László és Hevessy Iván tanulmányaiból, valamint a cseh és szovjet avantgárd fényképészet produktumainak folyóirati közléseiből. A Tóth Vilmos által 1930-ban megalapozott sarlós szociofotó egy évvel később rohamos fejlődést ért el. Ezt pedig egy megszervezett akció tette lehetővé. Franciaországban járó sarlósok: Peéry Rezső és Terebessy János Párizsban összeismerkedtek egy magyar származású kitűnő szociofotóssal, Földy Rózsival (francia nevén Rosie Ney-vel). O aztán az 1931-es szociográfiai vándorlások idején egy filmes szakemberrel, Sylvio Silkaval együtt Csehszlovákiába jött, s a vándorló csoportok segítségével Szlovákiában és Kárpátalján számos művészi színvonalú szociofotós felvételt készített. Ezekből és mások csekély számú munkáiból is a kongresszusát 1931 szeptemberében tartó Sarló nagyszabású, 164 fotót felvonultató kiállítást rendezett, melynek a sajtóban igen élénk visszhangja támadt s a vele kapcsolatos kongresszusi vitaanyagok a Sarló kongresszusi könyvkiadványába is bekerültek (A Sarló jegyében — Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, Pozsony 1932, 184 L). Albertini a nagy szociofotós akcióval s a kiállítás rendezésével, megnyitásával és anyagával részletesen foglalkozik, s megállapítja, hogy ezekkel az eredményekkel a sarlós szociofotós tevékenység a csúcsára jutott, s megközelítette az európai színvonalat. Mivel Tóth Vilmosról az építészhallgató voltán kívül más életadatok nincsenek, az ő felvételeinek eszmei indítékairól határozott minősítést nem ad, de Földy Rózsi munkáit kommunista tudatos- ságú szociofotóknak minősíti. A Sarlót már a nagy akció idején ilyen felfogás jellemezte, s ez a kongresszusi szociofotós határozatban manifesztálódott is. Albertini beszámol a Sarló által máshol (Érsekújváron, Léván) rendezett _________________________________árgus
