Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Mészáros András: Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere következő sora is, ahol a "kezdet"-ről, majd alább a teremtésről van szó. Mindebből két következtetést vonhatunk le: Az első szerint a Katalin-legenda szerzője járatos volt a skolasztikus filozófiában, hiszen annak egyik alaptételét felejtette ki nagyon pontosan. A másik pedig felhívja a figyelmet arra, hogy alighanem revideálnunk kell egy terminológiai utalást. Az "elv" szavunk nemcsak a 18. század végi "elev" szóra, hanem már a 16. századi (vagy 15. századi?) "eley" szóra is visszavezethető. Vagy legalábbis le kell szögeznünk, hogy már a 16. században volt a latin princípiumnak magyar megfelelője. Katalin állítását, miszerint Krisztus teremtette volna a világot, az egyik bölcs Arisztotelésznek — valójában azonban az ún. latin averroizmus vezető gondolkodójának, Brabanti Sigemek — azon tételével támadja meg, hogy a világ örökkévaló, tehát nem teremtett. Katalin erre azzal válaszolt, hogy Ez dolognak ew mely woltat * Es ez teremtesnek folyását Arystotyles nem eerte * Mert ystent nem esmere" Katalin válaszával kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy ezzel a problémával többen is foglalkoztak a skolasztikus filozófusok közül. Albertus Magnus például a világ (vagyis az anyag) örökkévalóságát az ősanyag potencia- litására vezette át; de a világ örökkévaló vagy teremtett voltát racionális érvekkel megközelíthetetlennek vélte, a kérdést eldönthetetlennek tartotta, és a hit körébe utalta. Brabanti Siger viszont a világ örökkévalóságát azzal is alátámasztja, hogy az ugyanazon fajhoz tartozó lények csak ugyanazon lényt hozhatnak létre; a nemzés sora tehát végtelen, és ez a sor nem törhet meg. Az ismert magyarországi dominikánus szerzetes-filozófus, Boethius ex Transylvania — Brabanti Siger közvetlen tanítványa — is foglalkozott a kérdéssel, erről szóló műve (De aetemi- tate mundi) azonban, sajnos, elveszett. Azt azonban tudjuk, hogy a latin averroizmus a 14. század folyamán egész Európában elterjedt, és az olasz egyetemeken kívül (Bologna, Velence, Pádua) eljutott Prágába és Krakkóba, tehát Magyarország közvetlen szomszédaihoz is. A cseh legendában erre negatív bizonyítékot, azaz az averroizmus elutasítását találjuk: e részlet azt taglalja, hogy Isten mi okból teremtette a világot: "V Bohu je od veku dána plná Láska svrchovaná, pouze v ní však boží Sila pŕebývati nemínila, chtíc, aby byl človek stvoren."
