Irodalmi Szemle, 1995

1995/3 - Hermann Hesse: Chioggia, Virágzó gally, Ősz, Virág, fa, madár

Versek

ŐSZ

Hogy zeng éneketek,

Madarak, a rozsdaszín Erdő csalitos zugain —

A dallal siessetek!

Közelít a tél szele már,

Jön kaszájával a halál,

Jön a szürke szellem és nevet, Belevacog a szív;

Tarol pompázó kerteket,

S kilobhantja az élet fényeit.

Madarak, kedvesek,

Testvérkéim, énekünk

Zengjen, s legyünk boldogok, míg lehet.

Nemsokára porrá leszünk.

VIRÁG, FA, MADÁR

Lüktetsz magányosan, szív, koixír űr ölel át, köszönt a szakadéknál sötét bánatvirág.

Ágát a gyötrelemfa magasba nyiíjtja fel, gallyain az öröklét madara énekel.

A bánatvirág hallgat, szavakat nem talál, a fa fellegekig nő, és zeng, zeng a madár.

Kerék Imre fordításai