Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Csehy Zoltán: Elpis Boethius felesége házába bezárkózván hogy senki se hallja így énekel; szent hildegárd szentlélek-éneke; himnusz a hús túléléséről
Elpis Boethius felesége házába bezárkózván hogy senki se hallja így énekelt: szöget köpni a húsba örvényt hívni a vérre hogy mertél fekete eró'? hogy mertél piros átok? ostoba zászlók poros lelke száll elő és játszani hív gyilkosat játszani taposs rá hiú láb! tipord meg kényes talp! édes tettekkel teli és igéző léhasággal a tűz kékes szerelme a szent titok halálosan emberi aranyfényekkel és rózsacsodákkal temeted be nyakig a századot és mégis a megbocsátás gyönge napján mártírvérrel rajzolsz felhőt az égre Péter! egy szavad összesavanyítja az ég tetejét és egyetlen sóhajod ihatóvá langyítja vezesd hát föl imánkat az ég aklába és te Pál! tenyeredben emeld égig tisztaságunkat jaj jaj mindegyikünk mindegyikünk jaj jaj aszott babérlevélke aszott babérlevélke a föld üres koszorús fején angyalarca van a vérnek az Ur házálxi be-betéved gyermek testtel ártatlan képpel az oltár szívébe térdel
