Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Tandori Dezső: No Pass No Sale avagy: Ami eldől, nem áll!
No Pass No Sale avagy: Ami eldől, nem áll! ott ragyog a boulevard egyik saroképületén egy hatalmas neoncsillag. De fura! Egycsillagos szálloda — és így ragyog a csillaga? Mennél be...de fura ez is! Mekkora előcsarnok! És...mi ez? Ó, a Nordstem Bankház irodájára vonultál be sportszatyraiddal! Ez a csillag ne az a csillag! Az álom, bár leégésed volt, önmagad előtt is, tanulság: tessék felkészülni! (Persze, felkészülsz te, fel, fel, csak ez olyan dolog, hogy... hagyjuk, a legjobbat kéne mindig, amiért neked is érdemes csinálnod azt, ott állni a sok jó néződ és hallgatód előtt, de te tudod, a ló megint elmaradt attól a bizonyos formájától, te mindig tudod; nincs szükséged rá, hogy tulajdonképpeni jóakaród és szurkolód odadörgölője: "na, megint hapacsoltál valamit... úgyis beveszik".) Hagyjuk. Bogart, Marlowe, No Pass No Sale. Mi is lenne az alku, ha nincs tárgya? Mi a tárgya annak, hogy elrekedtél, mert kifáradtál... mi a tárgya, hogy a narancspiros fények neonzümmögésű helyiségére gondolsz, vigyázol, mit írsz le, magad se tudod, mi ez, sose derül ki. Feladod, amit feladsz, kering már az örökvalóban, Memory. Már Itt Se Vagy, már ott se, sehol se, mégis pontosan leülsz a tegnapi ziccedre a sikátor irodáján, kihajtogatod újságod, nézed az esélyeket. A sarkon bútorbolt, kirakatában a legjobb kredencek.
