Irodalmi Szemle, 1995

1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve

Tölgyek könyve

Az írás címe: Erdei szömörcsög. A terjedelme is olyan erdei szömör- csögnyi, s azóta hogy elolvasta az esszét, a Tölgyek könyve mindig ilyesféle kiterjedésűnek és jellegűnek tudja immár e gombát.

így szól:

Vannak, akik szerint az írás menekülés az élet elől, s vannak, akik éppen azt állítják, hogy az írás az élet öröklét felé való meghosszabbítása. Én azt gondolom, hogy a két szándék egyidejűleg és együttesen is jelen lehet, akár az íróban, akár a műben. A két önmegvalósítási irány nem zárja ki egymást, sőt éppen az a jó, ha van, amikor, akiben összeér, mert akkor olyasféle alkalmak kerülnek, amelyeket teremtő pillanatoknak lehet nevezni. Ezekben a gyakorlott, jó olvasó könnyűszerrel felismeri magát és persze a művet is, meg az alkotót is.

Nem tudom, én vagyok-e csak úgy, hogy ezekben a több idő felé nyújtózó művekben mindig találkozom erdővel^ Az erdő annyi mindent tud jelenteni íróknak, műnek, olvasónak egyaránt, hogy ideje lenne egyszer ezeket a teremtett változatokat feltérképezni, a bennük élő növényeket, állatokat, embereket leírni, sorra számlálni a tápláléklánc szemeit, felvázolni az anyag- és energiaforgalmat, a termelő, a lebontó, a felhasználó szervezeteket. Meglehet, azokra is világosabban esne így a fény. akik nem zseniális vagy nem nagyon jó írók, de hogy engedékeny legyek, azonnal helyesbítek: talán kényelmesebben láthatnánk a sikerületlen és kevésbé sikerült munkákat. Ez a rendszerezés — vélem —- nem lenne író- és irodalomellenes, hiszen az erdőt annyi mindenre használták már az emberiség belátható történetében, hogy a szálazás ellenére is maradna belőle számos ősi és ligetes telep.

Én most csak Danilo Kis erdejébe nézek be. Sokadjára olvasom D. K. halálról szóló enciklopédiáját, és az engem leginkább lenyűgöző tükömo- vellát. (A tükrök vándormotívumában is érdemes lenne egyszer megnézni az arcunkat. Onnan a Cholnokyak és Csáth néznének talán először vissza.) De maradjunk, ha már odavetődtünk, a gombák közelében; a Varázstükör tizedik mondata magyarul így hangzik: A kislány nem téved, a kislánynak igaza van: az Ithyphalus Impudicus nevű mérges gombáról van szó, amit ő nem tud, nem volna szabad tudnia.

A gombák — mindennapi tapasztalatunk! — sajátos élőlények. Növényeknek nevezzük őket, holott máskor megszoktuk, hogy növény az, aminek színtestjei vannak, amelyek segítségével a szervetlen anyagokból saját testük szerves anyagát képesek felépíteni. A gombák viszont nem rendelkeznek se színtestekkel, se azzal az átsajátítással, amit önellátó