Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Mészáros András: Alexandnai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Mészáros András 1. Ahhoz, hogy a két disputát összehasonlíthassuk, mindenekelőtt szólnunk kell valamit a két legenda keletkezéstörténetéről és az arról szóló tanulmányokról. Az itt tapasztalt eltérések ugyanis bizonyos módon útmutatást adnak dilemmánk megválaszolásához is. A magyar verses legenddát — amelyet kimutathatóan 1529 és 1531 között másoltak — először Toldy Ferenc tette közzé , aki bevezető tanulmányában rákérdez a legenda lehetséges forrásaira is. Már itt különbséget tesz a Katalin- legendák típusai között, amelyek vagy csupán a passióra szorítkoznak, vagy "a szentnek keresztyén-léteiére vonatkozó visióit" adják elő, vagy pedig kitérnek a szent születésére és ifjúságára, megtérésére és kínszenvedésére is. Ebből a szempontból a verses legendáéhoz hasonló legteljesebb élettörténetet Temesvári Pel- bártnál, a Pomerium megfelelő helyén találjuk. Toldy arra következtetett, hogy Pelbártnak keze ügyében lehetett egy teljes, latin nyelvű Kataün-legenda. A latin eredetire utalnak Toldy szerint a legenda latin címei és az idézetek, valamint a sok helyütt (általában a lap alján) megadott latin versek. Ez az eredeti valószínűleg szintén verses legenda lehetett. Mindezek ellenére Toldy azon a véleményen volt, hogy az Érsekújvárt-kódexben található változat egy korábbi magyar nyelvű legenda másolata. A latin címeket a "kor szokásának”, a betoldásokat pedig szükségszerű eljárásnak tudta be. Vagyis csak a legenda mintája volt latin, de "a szerzőnek szabad és könnyű bánása tárgyával azt hagyja hinnünk, hogy itt nem fordítással, hanem eredeti művel van dolgunk: aminthogy mindeddig nem is sikerült oly eredetit találnom, melyet költőnk szem előtt tartott volna".' A Toldy felvetette Pelbárt-párhuzam ihlette meg Szilády Áront, aki több írásában is azon az eltökélt állásponton volt, hogy a magyar verses legenda közvetlen forrása Pelbártnál keresendő.4 Szilády kibővíti Toldy feltételezését azzal a Pel- bártnál (a Pomerium 100. prédikációjában) fellelhető hivatkozással, miszerint a szent vízióit említve ezt írja: "Legitur in história ab Alphorabio deseripta". A dolog érdekességét az adja, hogy a nevezett Alphorabius egyrészt a legenda első részében fellépő csillagjós, másrészt az a híres arab filozófus, akinek a Pelbárt által megnevezett írása ismeretlen. Ha most elhagyjuk azokat az időbeni eltéréseket, amelyek Szent Katalin élete és Al-Fárábí tevékenysége között vannak, akkor is nagyon érdekes, hogy Alphorabiusról más Kataün-legendák nem szólnak, egyedül csak a magyar verses legenda és Pelbárt. Szilády is erre építi fel érvelését. Másik érve az, hogy mind a Debreceni-, mind pedig az Erdy-kódex legendájának a szerzői bevallottan Pelbárt művéből merítenek, és hogy az Ersekújvári kódex is magában foglal Pelbárt-prédikációkat. Mindez pedig hihetővé teszi, hogy a legenda szerzője is Pelbárt. Legfőbb érve azonban az az eszmekör és erudíció, amely a legenda írójában egy Pelbárthoz hasonló műveltségű személyt sejtet. "Azok a különböző írókból vett latin idézetek eléggé mutatják, hogy nem kész. költemény magyar fordításával, lumem eredetivel van dolgunk. Az idézeteknek szó szerint való
