Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Z. Németh István: PIROGRAM II, Neonelégia

Versek

Neonelégia

Kocsmák mélyén szellem lebeg, kísért: a füst, hajamban korai vendég egy szál ezüst.

Szakállat növesztek, másra nem futja már, minden idegsejtemben külön óra jár.

Szemben egy nó' vedel, alkoholba öli sosemvolt életét, s most visszaköhögi.

Egy lány bugyija villan, bőre fehér tej,

Noé új Ixírkájában nem kell neki hely.

Hová menekül, kit értő ujj nem tapint?

Kit szem nem lát, csak mint egy fontos vitamint felszív a város bűzös bálnagyomra?

Bújik piros virágba, sárga gyomba.

A szív még bíija, de nem úgy az érfalak, csikkek gyulladnak ki neonégőlc alatt. Megvilágítják, mint szentjánosbogarak, az ajakra tapadt szerelmes poharat.