Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Balázs Attila: Az ördög és a neo-kretenizmus
A/ ördög és a neo-kretenizmus a koločepi halászoknak segített hálót húzni fogával és maradék kezével, néha pedig a lokrumi erdőben felügyelt, hogy a turisták ne gyújtsanak tüzet. S ha szüntelenül vedelt is, tökrészegen sosem látta senki. Néha azonban látták — szinte megszállottan — hanyatt feküdni a tengeren, és hihetetlenül sokáig úgy maradni, mintha hullámzó matracon aludt volna. Nyakszirtjét végül kagylók és algák fedték be, úgyhogy utóbb már a fejét is alig tudta mozdítani, két kifürkészhetetlen acélkék szeme azonban élénken mozgott tovább, s akkor egyszer csak elkezdett festeni, méghozzá meglehetősen nagy sikerrel. Utóbb hál önálló kiállítása is volt a dalmát tengerparton. A lelkes kritikusok tömege saját fölfedezettjének tartotta ezt a rendhagyó figurát, s mindenki dicsérte "ragyogó autodidakta primitivizmusát", groteszk meglátásait, meghökkentő vonalvezetését — nem utolsósorban a vörös szín többértelmű dominációját. Alekszej Kirillovics Vronszkij — saját bevallása szerint — tejjel, vörösborral (vérrel?), sóval és jóddal készítette meghökkentő ábráit, amelyeket csónaklakkal tartósított, rögzített a régi padlásokról előkerült, szakadt vitorlavásznakra, napozóemyőkre. Szánalmasan nézett ki ugyan az egész, de utóbb a kifinomult ízlésű turisták is kezdtek megbolondulni érte. NEO- PRIMOTVIZMUS? Alekszej Kirillovics Vronszkij elnézően legyintett: NEO-KRETENIZMUS — a javából. Mormogta és dolgozott tovább. Mindegyik munkáját így firkantván alá erdőtűz üszökjével, koromjával: WO- LAND. 1000 kilencszáz ennyi és ennyi (nem fontos). És egy fekete villám. Alekszej Kirillovics Vronszkijt egy föld-föld típusú rakéta becsapódásától kivágódott fél tégla ütötte agyon a legújabb háborúban, miközben margarétás gumi úszósapkájával a fején és tiroli bakancsában, hosszú "sirályszámy ujjai" között vékony női cigarettával sétálgatott derűsen, egymagában, afrikai makimajmával és vázlatfüzetével Dubrovnik szabadváros óutcáján, a lövedékek záporában. Alekszej Kirillovics Vronszkij nyomban elfeküdt, a láncáról szabadult állat világgá szaladt, miközben a tenger felől dagály érkezett, de megtört Dubrovnik falai alatt. így volt. Hm... (Utóbb tényleg megtört.) (Részben.) Alekszej Kirillovics Vronszkijon, aki különben gyűlölte Chagallt, mert a hegedűnél jobban szerette a harmonikát, ugyanakkor imádta a tehenet, s eleinte tengeren átkelő szarvasmarhákat, majd később valami fura kis szigetről származó, nagyfejű alakokat rajzolt, egymással bőszen