Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Kőrösi Zoltán: Tolvajlás

Tolvaj lás

mint ahogy szinte ünnepélyes lassúsággal lépett a rácsos vaslépcsőre a tartományi fővárosból érkezett kövér asszony is, mögötte a karvalyorrű férfi, aki leemelte az aranyszőke kisfiút, s hüvelykjével a sötétbarna hajókofferra bökve intett a taligás hordárnak, hogy megindulhasson a furcsa menet, ráérősen végigsétálva az állomás melletti kis, kerek parktól a jéggyár kerítéséig, onnan a fő utcáig, a főtér torkolatáig, ahol a fák gömbölyű lombja puha árnyékokkal gödrözte a macskakövet, s ahol a szemközti utcából fülrepesztő durrogással éppen egy feketére festett és csillogóra krómozott hatalmas motortricikli gördült be a térre, hogy egy félkört leírva megálljon a szálloda aranycirádás bejárata előtt.

És amikor a fekete bőrcsizmás, fekete szakállas óriás elfordította a motortricikli indítókulcsát, s leszállt a gépezet fekete nyergéből, nehéz léptekkel a bejárathoz dongott, s megállt a gipszstukkós hallban, hogy elégedetten mormogva, bólingatva és csámcsogva szemlélje a titkos erejű pusztítást, belépett a szállodába, a tartományi főváros vonatával utazott a család is, a hordár letámasztotta a kerekes taligáját, és nagyot füttyentett, ahogy körbenézett, de a nehéz hajókoffert azért két kézre fogva cipelte utánuk, miközben ők láthatóan mit sem vettek észre a szőnyegeket és a pultokat borító üvegcserepekből és tükörszilánkokból, a férfi a földre engedte a fehér bőrű kisfiút, megsimogatta a haját, az asszony meg a válla, nyaka hirtelen mozdulatával hátradobta a vastag, fehér gyöngysort, hogy megrázkódtak duzzadó, óriás mellei;

csak ő, a kisfiú szaladt végig a vörös bársonyszőnyegen, hangos nevetéssel rugdalta szerteszét a cserepeket, végigrohant a szőnyegen, egészen a hallt lezáró ajtóig, és onnan vissza, s ott állt meg, a hatalmas, vasalt csizmák előtt, hogy felnézzen, még mindig nevetve, fehér gyöngyfogakkal, rezzenéstelen égszínkék szemekkel a pultnál tornyosuló fekete ruhás férfi merev, fekete tekintetére.

S akkor, annak a púnkösd havának azon a furcsa éjszakáján különös történések szálltak a városra:

az első csillagok jelére leomlott a jéggyári raktár főfala, s félmázsás jégtömök korcsolyáztak le a macskaköves utcára, recsegve, csattogva gyűltek össze a líceumi lépcső aljánál, mintha sohasem olvadnának el, a lámpák fényét szikráztatnák most már mindörökké;