Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Peter Michalovič: Utószó Farnbauer Gábor Mintha című művéhez, avagy a szöveg játéka - Tőzsér Árpád: A fordító utószava Peter Michalovič utószavához
Fambauer Gábor szlovákul írni ugyan "szökés" (mert magyarul már valahogy "nem ment" neki), de legalább "kitűnőalkalom a szökésre". Vajon miért olyan kitűnő? Feltehetően azért, mert "a különböző nyelvek különféleképpen és egymáshoz nem viszonyítható módon fejezik ki ugyanazt a tartalmat". (Umberto Eco) Vagy érthetőbben: Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. (Ezt a bölcsességet hajlamosak vagyunk afféle népi metaforaként értelmezni, de ez nem metafora, ez szó szerint igaz.) Farnbauer, mikor "szlovákul kezd írni" (uo.), nem egy másik nyelvbe, hanem egy másik létezésbe "szökik". S itt adódik a kérdés: joga van-e a műfordítónak az alkotót ebből a másik létéből (nevezzük ezt Lét II-nek) vissza transzponálni eredeti létezésébe (a Lét I-be), azaz szlovák nyelvű szövegét "visszafordítani" magyar nyelvre? Másként fogalmazva a kérdést: mit tegyen a műfordító, hogy ténykedése ne úgy hasson, mintha a börtönudvar betonfalának tetején hasaló s a túloldalra készülő rabot a lábánál fogva akarná visszaráncigálni előbbi létezésébe? Úgy gondolom, csak egyet tehet: nem retten vissza, ha úgy látja, hogy műfordításában egy harmadik létezés képződik meg, amely nem azonos a szerzőnek sem a Lét I-ével, sem a Lét-II-jével. Tudja ugyanis, hogy a fentebb idézett népi bölcsesség nem csak úgy igaz, hogy: ahány nyelv, annyi ember, hanem úgy is, hogy: ahány ember, annyi nyelv. így — a harmadik létezés felvillantásával — a Fambauer-szövegeknek (beszéljünk most már konkrétan Fambauerról!) talán azt az alapjelentését is átmenti majd a saját szövegébe, amelyet a létezések állandó meghaladásában vagy inkább levedlésében, ha úgy tetszik: a létezés szabadságában jelölhetnénk meg. Dehát van-e egyáltalán a műalkotásnak átmenthető alapjelentése? Peter Michalovič (Farnbauer szlovák szerkesztője) szerint nincs: "Semmiféle szövegek fölé rendelhető invariáns, semmiféle önmagával azonos jelentés nincs" — mondja az Ako keby magyar fordításához írt Utószavában. Szerintem van. Az invariáns nélkül maga az alkotás, a nyelvi formálás, a műforma vesztené értelmét. Más kérdés, hogy az egyetlen konkrét tudásunk erről az invariánsról esetenként éppen csak annyi, hogy létezik. Farnbauer jelentésinvariánsáról talán valamivel többet is tudhatunk. Az ő lírai/epikai/drámai/gondolati hőse jól kivehető, amint fenn hasal az egyik létezést bekerítő börtönfal tetején, s éppen egy másik létezésbe készül átmászni-szökni. Én a Farnbauer-jelentéskomplexumból elsősorban a készülést, a "roppant sebességgel helyben maradás" (Mintha, 5) állapotát próbáltam lefordítani invariánsként. Tőzsér Árpád
