Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)
Mintha 83. Elismerem, hogy néha, pillantokig mindez csuda kalandos dolognak tűnik a számomra. De van idő, hogy elszörnyedck: mit locsogok itt összevissza. Elfog az oknélküliség szorongása, nyomaszt a saját képzeteimmel benépesített s a látszattényektől megszabadított világ üressége, elvesztem a lábam (a gondolati lábam) alól a talajt, ami nem is olyan furcsa, hisz a talaj is csak a képzeletemben létezik. Csak az égboltot nem vesztem el a fejem fölül, de azt képzeteimmel meg sem zavarhatom, hisz ő maga is a sóvárgó állócsillagok végtelenbe vesző képzete. 83.1. Olyan kalandos, mintha egy regényes történet volna. A regénytörténeteket az írónak nevezett urak találják ki, az olvasónak nevezett más urak pedig kényelmesen beleélik magukat ezekbe a történetekbe. A gondolatregény nem ilyen kényelmes valami, mert ebben a gondolatokat az olvasó előbb kénytelen szereplőkkel és történetekkel feltölteni, s csak azután kezdődhet a beleélés szertartása. Persze itt az olvasó nem a történetbe, hanem a gondolatba éli bele magát. 83.2. Egyébként a gondolatregénynek az olvasása is különbözik a szokványregény olvasásától. A hagyományos regény olvasója — képzeletének köszönhetően — elfeledkezik magáról, életéről, jelenéről, énjéről, érzelmeit átviszi a regény világába. A gondolatregény olvasója viszont egy pillanatra sem feledheti el, hogy amit olvas, azt csak olvassa. Nem feledkezhet el magáról, sőt éppen fordítva: úgy kell magára gondolnia, mint egy gondolatrendszerre, s ezt a gondolatrendszert más lehetséges gondolatrendszerekkel kell szembesítenie. A gondolatregény gondolatait és gondolatvilágát az olvasónak át kell vinnie a saját világába, a saját életébe, a saját énjébe, a saját jelenébe, s ott képzelete segítségével mindezt alkalmaznia is kell. A gondolatregény olvasása és írása meglehetősen szadomazochis- ta tett. Tulajdonképpen esztétikai vétség. A hagyományos regény feloldja az olvasót az író lelkének oldatában, a gondolatregény kiválasztja az olvasót saját lelkének oldatából. A hagyományos regény az olvasót mással azonosítja, a gondolatregény megkülönbözteti saját magától. 83.3. De azért ne hidd, hogy ezt valaki neked be is veszi.
