Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - ÁRGUS - Németh Zoltán: Milyen a mennyország? (Emanuel Swedenborg: Menny és pokol)
árgus nem, három állapot elérése után, melynek végeredményeképpen már felismerhetetlenek a földi rokonok, ismerősök számára is, jutnak a mennybe vagy a pokolba. A pokoli lelket mennyeivé átváltoztatni aztán már semmiképpen nem lehet. A pokol és a menny a hatás-ellenhatás szellemi e- gyensúlyának alapján működik. A pokol —- Swedenborg szerint szintén 3 fokozatú. A leggonoszabb poklot az ördög, az alsó poklot a sátán, a következőt Lucifer kormányozza. A pokol lakóinak arca égőpiros, csontos koponyájuk van, beszédük gyűlölködő, haragvó. De az Úr szabadságot ad az egyénnek és "megáldja" a jó és gonosz közti szellemi egyensúllyal. Szabadság nélkül sem megjavulás, sem üdvözítés nincs, mondja Swedenborg, kapcsolódva korának liberálindividualista programjához, Locke-hoz és Rosseauhoz. így tehát halálunk után a mennybe is eljuthatunk, mely ember alakú — a legmagasabb menny a fej a nyakig, a középső a csípőig, térdig, a legalsó menny a lábszár, a talp, a kar, az ujjak. Az Úr az ember számára mint Nap — a szeretet jelképeként és mint a Hold — hit szimbólumaként tűnik fel. Azok, akik mindkettőt befogadják — a legtökéletesebbek. Míg a gonosz szellemet az ember hajlama vonzza, a jókat az l)r adja mellé. A jó és igaz mennyei házassága, ahol az Úr a vőlegény, a férfi, és a menny, az egyház a menyasszony, az isteni befolyás alapja. A menny az általános tökéletesedés felé halad. Végcél az általános jólét, hangoztatja Swedenborg éppúgy, mint a 18. század abszolutista monarchiái. Swedenborg aprólékossága és pontossága szinte erőszakolja a 20. századi embert. Víziói nem az ösz- tönösség erejével törnek fel, hanem skatulyákba, rekeszekbe szorítva izzadnak nem természetes helyzetükben. Megfeleltetésnek nevezett módszere az antropomorf struktúrateremtésben éli ki lebegő önmagát, újrateremtő logikátlanságát. Kétségtelen humanizmusa valószínűleg bőven megelőzi a felvilágosodás rousseau-i gondolatmenetének guilleotini gondolatirányát, de nem vetekedhet az émile-i nevelésenciklopédiával. Zárt rendszerének tökéletessége és őrült idegensége kitartásának csodálatát és a szánalmas magunkravonatkoztatást ébreszti fel bennünk. Ezen túl pedig Swedenborg elmélete a dogma tobzódása szimpatikus tartalmakkal.
