Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - ÁRGUS - Fónod Zoltán: Érték és mérték (Peéry Rezső: A végzet bábjátéka)

árgus

Lényegében előzménytelen ez a kép, a honnan hová? izgató kérdésére azonban nemigen kapunk választ belőle. Ennek ellenére sokszínű, hisz a közvélemény számára ismeretlen tényeket, adatokat közvetít a hontalanság nyűgével küszködő író életéből, mindennapjaiból. Érdekes például olvasni, hogy 1945 után Peérynek csaknem száz írása jelent meg magyarországi sajtó- termékekben(! \ Fahypedig "passzív’' maradt, amiként azt is, hogy a szlovák állam idején Fábiy nan publikálhatott, Peéry viszont aktív újságíró volt. Ezek a tények azonban nem Fábryt kisebbítik, hanem a szlovákiai helyzetről adnak szomorú képet. Peéry az áttelepülés után került olyan helyzetbe, hogy — főleg az Új Otthonban, a kitelepítettek folyóiratában — Magyarországon közölhette írásait. Fábry a helyzet ismeretében nem kereshette ezt a megoldást. A vádlott em gszólal is csak sokszorosításban terjedt két évtizeden át. Az MTA kézirattárában fellelhető Fábry-levelezés bizonysága szerint Pestről szervezték a postázást is. Fábry magánya azonban soha nem jelentett passzivitást. Igaz, hogy az értelmiségiek "ellenállásában" nem játszhatott központi szerepet, a körülmények kényszere folytán ő azonban az aktivitás más formáit kereste és találta meg.

Olyan idők voltak ezek, amikor mindennemű ellenállás "jelentésgyártássá" degradálódott. Peéryék is René Smith angol újságírónak, külügyi szakértőnek továbbították a Memorandumot, a lelkészek és más értelmiségiek kapcsolatteremtése is az angol diplomáciát vette célba. A községi tanácsok és a kommunista párt dél-szlovákiai helyi szervezetei a csehszlovák hatalmasságokhoz írták folyamodványaikat. Viliam Široký zsolnai kongresszusi beszéde igazolja, mennyire idegesítette a kommunista vezéreket az a népi ellenállás, melyet áruló politikájuk kiváltott.

Ide kívánkozik az a gondolat is, melyet Tóth László, Janics Kálmán kapcsán vet fel. Janics Kálmán szerint 1945 után a kisebbségi magyarság előtt három lehetőség állt: átköltözni Magyarországra, némasággal tiltakozni a magyarüldözések ellen, vagy nemzetiséget változtatni. Tóth László úgy látja, a ''kegyetlenül szűk parcellán" létezett egy negyedik út is — "tenni, amit lehet s amíg lehet". Janics a létezés és a megmaradás alternatíváit hangsúlyozza, Tóth László negyedik útja az. erkölcsi tartást és a személyi aktivitást.

E "negyedik út" eszméje sarkallja a tanulmányírót arra, hogy Fábry, Sza- latnai és Peéry között — a helyzetnek megfelelően — amolyan helyezési versenyt indítson. Nem kétséges, Peéry írása a (a Hét sovány esztendő' gazdag termése) megelőzte Fábry A vádlott megszólaljál, csupán azt felejti el a tanulmányíró, hogy Peéry mint áttelepült adta közre tanulmányát, Fábry pedig szlovákiai magyarként szólt a cseh és szlovák művészekhez. Közege, vonzása később is ennek az írásnak volt, kisebbségi körökben. Peéry is úgy említi mint "a szlovákiai magyar irodalom egyik legfontosabb dokumentumát".(Fábry Zoltán csatái) A két memorandum nem állítható tehát fontossági sorrendbe: Peéryé "belső használatra" íródott, Fábry tiltakozása a nyilvánosság igényével. Viszont mindkettőjük tette bátor és merész, s a kisebbségi magyarság számára fontos volt, s így mindkettőjüket ugyanaz a magaslat illeti meg.

Talán Fábrynak a "hallgatás évei" kifejezésére sem a Tóth László által használt politikai frazeológia értelmében jelezte ezt az időszakot, hanem az írók némaságra kárhoztatását akarta kifejezni. Az 1945—48-as időszak nem a lélek csöndje volt, hanem az elnémít- tatásé. A szándékos "hallgatás" az