Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - A HÓNAP KÖNYVAJÁNLATA - OROSZ MÁRTA: Átmeneti zónában
Orosz Márta szembeállítani, mivel nem egymást kizáró kategóriák. A magyar fejlődésről és múlt századi nemzetvitákról gondolkodva Wesselényi Miklósra hivatkozik: „Nemzeti, bárminő buzgó s mélyen gyökerezett érzet mellett, hon, mellyben az egésznek vagy egyeseknek jogai el vannak nyomva, melly értelmileg tesped, anyagilag sínlődik: sem nagy, sem boldog. ” Szilágyi Ákos írására reagál az a tíz évvel később, 1990-ben megjelent vitairat, amelyben a nacionalizmus fogalmáról ír". „...Számomra mindig a magyar nacionalizmus jelentette a legnagyobb kihívást a 20. században, ez volt számomra a legirritálóbb pontja a magyar eszmetörténetnek, ami a magyar történelem legvisszata- szítóbb eseményeivel kapcsolódott össze. ” A szerző vitába száll ezzel a kijelentéssel, s arra az — irodalmi, történelmi vitákban gyakori — megközelítésre figyelmeztet, amely különböző jelenségeket állít egymás mellé. Az alapfogalmak — mint nemzet, haza — értelmezése után a válogatás írásai a kelet-közép-európai térség, a szomszédos országok nemzeteinek fejlődéséről, egymásrautaltságáról, a fejlődés különböző fázisairól szólnak. A nemzet és haza dilemmája a himnuszok tükrében jól példázza azt, hogy a kelet-európai országok (nemzetek) fejlődésük különbözősége, a fáziseltolódások miatt is mennyire közel állnak egymáshoz. Ezt az érzést váltja ki az olvasóban a lengyel mítoszokról írott tanulmány, s nem véletlen, hogy Andrzej Wajda Menyegzője ilyen nagy hatást váltott ki Magyarországon. Kelet-Közép-Euró- páról mint földrajzi térségről szólva Kiss Gy. Csaba a Középső Európa kifejezést alkalmazza. Átmeneti zónának nevezi ezt a területet, amely Kelet és Nyugat között közvetít, de Európának — vitán felül — szerves része, amely egy öntörvényű fejlődésen ment keresztül. A kötet zárófejezetében — a Kisebbségek határon innen és ni/ban — a magyar kisebbség és a szomszédos országok kisebbségeinek történelmi, kulturális és politikai kapcsolatát vizsgálja, kiemelve, milyen sazerepet játszott Magyarország fővárosa a szlovák kultúrában, és a magyar irodalom mint közvetítő az irodalmak között. A kisebbségi kérdésről azt vallja, hogy „...a nemzeti kisebbségek semmiképpen sem tekinthetők az államközi viszonyok függvényének Ha elfogadjuk, hogy kollektív nemzetiségi jogok illetik meg ezeket a közösségeket, el kell azt is fogadni, hogy kollektív jogalanyok is, tehát sorsukról elsősorban ők maguk határozhatnak ” A kötetzáró tanulmány végső konklúziója szerint a nemzeti kisebbségek kérdésében csak együtt tehetnek többet a térség országai, hogy — Juraj Fándly költeményének címére hivatkozva elinduljanak a baráti megértés felé.
