Irodalmi Szemle, 1994

1994/11 - GYŐRY ATTILA: Tánc az esőben

Szűcs Enikő

Nagy sima fekete kolorizmus

...tökéletesen értenek az illúziók felpiszkálásához. Mozog velem az egész. És benyúlnak nekem. Muszáj volt elnevetnem magam, de a későbbi sokk nem kárpótolt. Pillanatnyi tudatkihagyásomat ragyogóan használják fel élvezeteik felfokozására. Tudják, hogy számukra belőlem mi használható,és mi feltétlenül kitépendő. Néha sétálgatok ezekben a hideg temetőkben. És gyanútlanul rakosgatom a lábaimat itt a szobámban, nehogy észrevegyék, hogy már megint elmentem. Ilyenkor korántsem csendesek az éjszakák. Bohózatuk annyira közismert, köztük van a nagy plagizátor is. Hideg futkos a hátamon, mikor közel jön hozzám, máskor meg fenntartás nélkül lefekszem vele. Az egy éjszaka valamire tökéletesen elég. S mire végleg ellobban,egyszeri és megismételhetetlen leszek.

...and she said: let’s do something much more interesting conversation makes me sick, makes me tired*

...és a nő mondja: már annyi megvan belőlem, hogy evvel könnyedén kiszúrhatom a szemed, de nem adom ám meg magam, ne hidd itt ülök velem és beszélgetek**

* idézet Monty Cantsin egyik lemezének szövegéből

** nem fordítás