Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ARDAMICA FERENC: Dodó és Dodóka
Ardamica Ferenc Ujjai becsúsznak a tenyérnyi fehérnemű alá, körülvándorolják a selymes fészket. Magdus mintha szaporábban lélegezne. Tehát még sincs fából. — Ne, kérlek, ne... — Miért? — Nem szabad! Szabad, nem szabad, Dodó ujjainak senki sem parancsol, célhoz ért. — Ősszel iskolába megyek. Fölvettek egyetemre.-— Na és...? Hogy jön ez ide? Éppen most, amikor Dodó ujjai egyre szorgalmasabbak, amikor az ajka is szeretne célba érni, meg a nyelve is. A lába közötti Dodókáról már nem is beszélve! A lány felugrik. — Nem szeretsz, Magdus? — Nem arról van szó... — Hanem miről? Dodó nem tudja felfogni. Magdus elrendezi a ruháját, Dodó utána nyúl, de nem éri el, Magdus futásnak ered. — Gyere vissza! Magdus nem hallja, vagy nem akarja, megbokrosodott, mint a Manci kecske szokott, fut, fut, távolodik. Dodó nem érti az egészet, ilyesmi még nem történt vele. Mindig könnyen lefektette a lányokat. Magdust is le akarta fektetni, de nem csak lefektetni akarta, Mag- dussal tervei vannak, ha minden jól megy, feleségül veszi. Hátradől, hallgatja a tücskök ciripelését. Mivolt a baj? A tücskök ciripelésébe belehasít az anyja hangja. A kiáltás a ház felől érkezik, és Dodót szólítja. — Ha ma sem szeded le a cseresznyét, magam mászok fel a fára! Dodó nehézkesen felcihelődik a fűből. — Jól van, megyek már! — és megy. Hajlott háttal, sajgó ágyékkal baktat a kikészített vödörért, szíjjal a derekára erősíti a kandlit, támasztja a fához a létrát. — Úgy igyekezz, hogy mosom a befőttesüvegeket! Dodó fönt van a fa tetejében, de cseresznyeszedés helyett elmélázik. Ujjai el-elté- vednek, s a gyümölcs helyett képzeletben Magdus combját érintik, a bugyijában matatnak. A benne rejtőzködő nyílás épp ilyen rózsaszínű lehet (vagy piros?), mint a cseresznye. Dodó az ajkát csücsöríti, a szájába tesz egy szemet, micsoda mennyei íz, micsoda illat! Micsoda csoda! Egyre sűrűbben, egyre gyakrabban rakosgatja a szájába a cseresznyeszemeket, hogy érezhesse az illatot. Magdus illatát. Az ujjai illatoznak ilyen bódítóan, az ujjai, melyek ott jártak a rózsaszínű (vagy piros?) nyílásban. Dodó szédül.
