Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - ÁRGUS - BOLEMANT LÁSZLÓ: vier-und-sechzig, neun, ein-und-zwanzig
árgus fordításváltozatait veti össze és értékeli. Ebben a tanulmányban érte el Zeman László igazi célját, amelyet a kötet ősz - szeállításakor maga elé tűzött — és egyébként könyvének fülszövegében szavakba is öntött —, hogy az elemzett művek értékét is hangsúlyozva közelebb hozza azokat az olvasóhoz. E csodálatosan szép és végtelenül egyszerű Rúfus-vers fordításai a költészet újabb és újabb megközelítési lehetőségeit, az értelmezés különböző variációit tárják elénk. Ebben a tanulmányban sikerült a szerzőnek a funkcionális stilisztikán túllépve, illetve annak eredményeit fölhasználva szinte a maximumot megsejtetni, megértetni a vers „tudatalattijából”, nem keveset abból a mélyrétegből, amelynek fordítása valóban rendkívül nehéz, és csak keveseknek sikerül. Sajnos, ezt a továbblépést Zeman László nem tudta érzékeltetni a kötet más részeiben, s maradtak még nyitott kérdések a Babits-versek és a Pilinszky- költemények fordításával kapcsolatban is. A kötet legnagyobb erénye azonban az, hogy az analízist szinte minden írásában szintézis is követi, tehát a konkrét megállapításokból mindig sikerült levonni a szerzőnek az elméleti következtetést is. Frappáns befejezése a könyvnek A líra vonzatai című tanulmány, amelyben az előzőleg elmondottakat összegezve, a közös vonásokat és az eltéréseket kiemelve, a témakörben már megjelent szakirodalom megállapításaira kitérve sikerült Zemannak megszerkesztenie egy remekbe szabott fordításelméleti kiskátét. Zeman László könyve nagyfokú szakmai igényességgel megírt mű, amely — talán éppen ezért — rendkívül szűk körű olvasóközönséget szólít meg. Természetesen ez nem von le semmit az értékéből, sőt. Úgy érezzük azonban, hogy e téma még sokakat érdekelhet, akik nincsenek birtokában annak a mérhetetlen mennyiségű fordításelméleti és stilisztikai szakirodalomnak, amelyre Zeman könyve épít, evidenciaként kezelve annak ismeretét — különösen a szlovák és a cseh szakirodalomra gondolunk. Érdemes lett volna talán e kötetet még egy tanulmánnyal bővíteni — vagy akár egy rövid bevezetővel —, amelyben sor kerülhetett volna az említett művek rövid ismertetésére. Úgy véljük, egy ilyen nagyobb terjedelmű, de több információt tartalmazó könyv nagy érdeklődésre tarthatott volna számot a magyarországi szakmai közönség körében is. BOLEMANT LÁSZLÓ Vier-und-sechzig, neun, ein-und-zwanzig Kertész Imre: Sorstalanság (Századvég, Budapest 1993) „Egy ostoba csók például ugyanolyan szükségesség, mint, mondjuk, egy moccan- talan nap a vámházban vagy a gázkamrák. (...) Minden perc elkezdődött, tartott, majd befejeződött, mielőtt a következő kezdődött volna ismét. Erre az utolsó szavamra akkor az öreg Steiner megmozdult valahogyan. — De hát mit tehettünk volna?! — kérdezte fél- ig-meddig haragvó, félig-meddig panaszos arccal. Mondtam neki: semmit, természeteseti; vagy — tettem hozzá — bármit, ami éppoly esztelenség lett volna, mint az, hogy semmit sem tettünk, megint, és mindig csak természetesen." Utólag, persze, levonhatunk különféle következtetéseket, de vajon ki mondja meg, igazak-e azok. Ha a sorsra gondolok, s ennek esetleges irányítására is, egy
