Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DOKUMENTUM - PEÉRY REZSŐ: A levert forradalom győzelme
Peéry Rezső Persze hogy húsz év távlatából realisztikusabban tudunk erről ítélni. Nem mintha nem fájna ma is a régi sajgással az ember szíve mindazért az emberi és nemzeti értékért, amely a védekező harcban és bukása után elpusztult. Nem mintha felejteni lehetne nemzeti létünk akkor elszenvedett roppant, elemi sérelmeit. Nem mintha igazolható lenne a módszer, amellyel a nemzetet eleinte léte új formái közé terelték. Mindezt nem lehet sem felejteni, sem megbocsátani. Ámde: változnak az idők, s mi ezzel együtt változunk. S az a húsz esztendő, mely bennünket ma 56-tól elválaszt, valóban hatalmas változást hozott — szinte történelmi fordulatot Magyarország életében. Közben a 68-as csehszlovákiai felkelés nagy tanulságunkra és igazolásunkra szolgált. Mert belőle megtanultuk, hogy ha a nemzet 56-ban — dubčeki példára — a kommunista legalitás medrében marad, igen hamar visszakényszerítik a zsarnokság régi keretei közé. Október azonban ezeket a régi kereteket elemi erővel széttörte, elpusztította, leleplezte: oda nem volt többé visszaút. Ahogyan talán azt lehetne mondani: általában Budapest torlaszain vérzett el a sztálinizmus szelleme és gyakorlata. Hogy ezt régi formájában nem lehetett a szocialista világban sem restituál- ni, az a magyar felkelés érdeme. A Pesten lezuhanó Sztálin-szobor magyar és világtörténelmi korfordulót jelez. Úgyhogy október jelentőségéről szólva Kossuth klasszikus szavai ötlenek az ember emlékezetébe. Azok, amelyekkel 49-ben vont mérleget a 48—49-es forradalomról és védekező harcról. Elmondhatjuk 56-ról is: „Mi harcoltunk, ha nem is győztünk Ámbár hazánkat nem mentettük meg, de a zsarnokságnak útját álltuk Majd ha történelmünket megírják, elmondhatják rólunk, hogy ellenálltunk ” A zsarnokságnak útját álltuk. Ezért kegyetlen megtorlás várt a felkelés vezetőire, résztvevőire. Ez sajnos igaz. De a zsarnokságot visszahozni nem volt lehetséges, ez képtelenségnek látszott immár. A nagy nehezen talpra álló, helyesebben talpra állított hatalomnak a kormányzás új útját kellett megkeresnie: a nemzetnek is járható, simább utakat. A visszaütés nehéz évei után egyre észrevehetőbben, egyre eredményesebben konszolidálódtak az otthoni viszonyok. Október ésszerűbb, normálisabb, emberségesebb kormányzati stílusra szorította a feletteseket. A magam részéről úgy vélem, hogy ezzel a kerülővel a levert forradalom győzedelmeskedett itt a szolgaság, korlátoltság és embertelenség szelleme fölött. Röviden ez az, amit neked az októberi felkelésről el akartam mondani. (1976)
