Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - PÁRNYICZKI MIHÁLY: Versek
Versek elképzeléssel: lehet adni csak úgy de mondsza láttál-e már fehér verebet fürödni — nem bécsi! —fehér porban aki titokban drága kislány zöld ruhás félgrófnő-félistennő és szerencsétlenségjátékos valami fura és visszás üdvbizalommal szűzlányanya ha mond ez a szó valamit és vajon rájöttél-e hogy a nem feladható (örök) affinitást mutatom rajta szeretne Veled megismerkedni Zsebkavicsok Onsorshatása témájában vagy a Teljes Puszpánggyökér dolgában hallgatna akármiről azt bizony igen okosan tud és reméljük hamarosan bölcsen mottyant el egyet s mást és körülötte csupa- csupa örvendetessé lesz minden játsszunk olyat hogy adogatásainkat ihaj-csuhaj elnyerik Nyina Drobiseva fölött (sose halunk meg és) az égbolt tiszta nem mind szőke aki kopasz twiszt ide csak hozhatnak uraim voltam (sic!) vérehajtó magam is regél megél poénkodtam el a héthófehérkekapacitású és valamennyiünk helyett duplán nélkülöző galócapettyű kertitörpét apropó hol is tartottam ugyan írjál nekem szép fülszöveget mint ismert (?) szerénységem a Krausznak bizony
