Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - THOMKA BEÁTA: Tolnai Ottó
Thomka Beáta pasztalatra, a közös titokra való hivatkozás, illetve a rejtély megfejtésének sejtése nyomán támadt zaklatottság. Mintha csoportképpé tágulna az Andersen-szobor alatti ácsorgás, melyben valamennyiük néma panasza felhangzana. Az árvaság metafora a szövegkörnyezetben több elemmel bővül. A Kosztolányi- kötetcímben szereplő szegény szóra visszhangzik az árva, illetve a kettő együtt mozdul ki Tolnainál a szegénység, elesettség konnotációi felé. Az árvaság továbbá egyik vonatkozásával a versre magára, valamint a költői alaphelyzetre, a másikkal a származás térbeliségéből következő meghatározottságra s a történelemre reflektál. A közös történelmi múlt egyszerre zárul be egy könyv fedőlapjai közé, melyen a Bács- Bodrog vármegye cím áll. Az árvacsáth szubjektuma e század eleji vidék eltűnt idejének nyomába ered, s a szabadkai, palicsi polgári miliő darabkáiból építi fel a műbeli világot. A konstruálásban a Csáth- és Kosztolányi-szövegek motívumainak is része van. Az eredemény egy emblematikus tabló, az újraolvasott opusok újrateremtett, jelenlevővé tett univerzuma. A ciklus egyes versei törékenyebben líraiak a Wilhelm-daloknÁX, a ciklusszerkezetnek azonban itt is kialakul egy elbeszélő költeményt, poémát idéző vonása. A sorozatot a lírai alanyok szereplésének, a megidézett világnak, a helyszíneknek az állandósága, a kiegyensúlyozott, groteszk s egyben rezignált hangnem, valamint a motivikus, emblematikus ismétlések teszik egységessé. A szövegeket egy virtuális nagyszerkezet felé segítő törekvés központi tényezője mindenképpen a megszólaló személy helyzete és viszonyulása a nyelvi világhoz. Első vagy harmadik személyétől függetlenül bensőséges, vallomásos magatartása határozza meg a közlést, s a figyelmet a Désiréhez beszélő Csáthban való teljes vagy részleges feloldódása közötti ingázás köti le. A Wilhelm-cikliLs hangnemének lefokozottságával, a deretorizáltsággal és humorral szemben a Csáth-ciklus a metaforikus, kissé stilizált, komorabb, drámai beszédmódja jelent változást. Az árvacsáth motívumalbumában szabályos, visszatérő körökben merülnek fel a helyszínek, a családi környezetet, szokásokat étkezések, uzsonnák, házimuzsikák ünnepi alkalmait, korcsolyázást, teniszpályát, az orvosi rendelő, a kórház, fegyház világát, a művészetét - festészetét, zenéét, tehát a Csáth életkörét meghatározó kro- notoposzok, tevékenységformák. Az önéletrajzi elemek előfordulásának rendszerességében a lírai műfajokra nem jellemző gazdagság érvényesül, s ezáltal különös, rétegezett körkép bontakozik ki. A középpontba a Csáth-szövegek motívumai kerülnek, s hasonlóképpen funkcionálnak, mint Tolnai egyéb műveiben saját ismétlődő, szövegközi kapcsokat létesítő jelei, metaforái, emblémái. A versek úgy variálják e kölcsönzéseket, hogy az eredeti szöveghelyet is felidézik a tudatban, miközben az új jelentésegyüttes elemévé teszik. Az alábbi darabot Csáth novellájának emlékezetes, félelmetes Homokember motívuma uralja: nyuszivéráztatta cipőben lépkedek a szemeire hullott homokemberen látom lágy dűnékben izzani a tó körül (...)
