Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat
Sólyomvadászat zuk volt is, időnként Miklós művészetszeretete és modern hajlamai szélsőséges formában nyilvánultak meg! A rockzenéért rajongott, cinikus megjegyzéseket tett a szocialista kultúrára, és hosszú hajat növesztett. — Kitesznek a munkahelyedről — biztosított Bódis René, mintha jó hírt hozna. — felmond a hivatal, munka nélkül maradsz! — Fizikai munkás leszek — válaszoltam —, nem félek a testi munkától, jól ismerem! — Fizikai munkát sem kapsz Pozsonyban... ha akarjuk! — Érdekes lehetőség... A volt minisztériumi osztályvezető mint útkaparó vidéken... — ironizáltam indulatosan, dühösködtem, de belül szüntelenül féltem. A hitem sem segített, mert nem volt tárgya, nem volt miben hinnem! Éreztem, hogy az életet az emberséges lét vágya és a lebukástól való félelem irányítja. — A feleségednek is nehézségei lesznek a munkahelyén. — Megoldja valahogy, talpraesett, kemény asszony! — A fiad... úgy hallom, érettségizik! Egyetemre készül, a művészettörténet érdekli. Szép pálya, érdekes munka, az emberi szellem és alkotóerő értékeinek ápolása, a szép nyilvántartása nemes, humánus foglalkozás. Ki tudja, sikerül-e neki?! Hallgattam, erre nem tudtam mit mondani. — Talán sikerül leérettségiznie... — folytatta közönyösen, mélázva Bódis René —, az egyetemre azonban nem veszik fel! Ha a felvételi vizsgája sikerül is, akkor sem. Elutasítják, mondjuk... helyszűke miatt! — Nem tehetitek meg! — mondtam gyorsan, elfúló hangon. — Mindent megtehetünk! S te ezt nagyon jól tudod! — Bódis most keményen, szinte ellenségesen nézett rám. — A hatalmunkban áll! Elborult az agyam. Pillanatok alatt határoztam. — Bármit aláírok, ha békén hagyjátok a fiamat! — Biztosan bekerül az egyetemre — biztatott Bódis René —, ügyes gyerek, úgy hallom! Az apjánál is ügyesebb... — egyszeriben megváltozott, gúnyosan vigyorgott. Szemében megláttam a szerencsés vadász örömének a diadalfényét, talán az én szememben is kigyúl ilyen fény, ha elejtettem a sólymomat. Elégedettsége láttán azonban elfogott az indulat. — Ne igyál előre a medve bőrére! Kevés hasznomat veszitek. Formális és kikény- szerített az aláírásom! A munkátokban aligha veszek részt! Megtörténhet, hogy ellenetek dolgozom majd. Hamis információkkal etetlek benneteket, és elárulom a mesterkedéseiteket. A kiszemelt áldozataitokat sorra figyelmeztetem, legyenek óvatosak! De ha ezt nem is teszem, közönyös és passzív leszek! — Annyi baj legyen — vigyorgott komoran, de nem ellenségesen —, tedd, ha mered! Bízd csak ránk, mit akarunk...! Ősz volt, a gesztenyefák alatt a földet barna gesztenye és széles ujjú, nyitott tenyér alakú levél borította. A fényes termés oldalán kerek folt fehérlett. Eszembe jutott, mennyi gesztenyét szedtünk egykor a fiammal a városi parkokban! A fiam kicsi volt még akkor, örült a gesztenyének, sokat sétáltunk együtt, értettük egymást. Alkonyodon, tétova fények gyúltak ki. Bódis René nyolcra hívott meg az ismert épületbe. Ismét a régi szobába vezetett be. Kapcsolatunknak immár hagyományai
