Irodalmi Szemle, 1994

1994/10 - SEATTLE: Részei vagyunk a Földnek

Részei vagyunk a Földnek

Még néhány óra, néhány tél — és azoknak a nagy törzseknek, amelyek egykor ezen a tájon éltek, vagy most maroknyi csapatokban kóborolnak az erdőkben, egyetlen gyermeke sem marad már, hogy elsirassa azt a sírba hullt népet, amely valaha ugyanolyan erős és bizakodó volt, mint a fehér ember.

De miért keseregnék népem pusztulásán, minden nép emberekből áll, semmi egyébből.

Az emberek jönnek és mennek, éppúgy, mint a tenger hullámai.

Még a fehér ember sem,

akivel Istene úgy bánik és úgy beszél,

mint barát a barátjával,

még ő sem menekülhet el mindnyájunk közös

rendeltetése elől.

Talán mégis testvérek vagyunk.

Majd meglátjuk.

Egyvalamit tudunk — azt,

amire a fehér ember egy napon

még csak rá fog ébredni —,

a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz.

A fehér ember most talán azt hiszi,

Istent is uralja, ugyanúgy,

ahogy a mi földünk birtoklására tör;

de ezt nem teheti.

Az Isten minden ember Istene — a rézbőrűeké éppúgy, mint a fehéreké.

Ez a táj becses számára,

és megsebezni a földet annyi,

mint semmibe venni annak Teremtőjét.