Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában

Turczel Lajos

erőforrások hiánya folytán hiúsult meg. Az írószövetség nem jött létre, de az 1928- ban kialakult Kazinczy Könyvkiadó Vállalat szanálásával és szövetkezetté alakításával a szerény intézményes könyvkiadás fennmaradt, és annak keretében 1932 és 1937 között Magyar írás címmel egy jelentős folyóirat is megjelent.

A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség 1935 végén a kassai Kazinczy Társaság, a komáromi Jókai Egyesület és a pozsonyi Toldy Kör „eszmei egyesülése” révén jött létre, s tényleges, aktív íróegyesületté való alakítását a szövetségi választmány élén dr. Staud Gábor kezdte meg, de ezt a folyamatot aztán az 1938- ban bekövetkezett politikai események megszakították. Az ügyködő választmány azért 1935 és 1938 között két jelentős akciót végrehajtott: 1937-ben a Tátra Könyv- és Lapkiadó Vállalattal együtt 20 témára kiterjedő irodalmi és tudományos pályázatot hirdetett, s 1938-ban Nemzeti Kultúra címmel társadalmi, irodalmi és tudományos szemlét indított; a negyedéves szemlének már csak egyetlen nagy terjedelmű és tartalmas száma jelent meg.

Hogy az 1918 és 1938 közötti folyamatos írószervezkedési buzgalomról teljes képet kapjunk, röviden felsorolom a többi kísérletet is, melyek már a propagálás vagy szervezés stádiumában meghiúsultak, s aztán egy katolikus kísérletet a sorozatos kudarcok tipikus példájaként részletesen bemutatok.

1920 és 1922 között a sajtóban (a Tűz folyóiratban, a Kassai Napló, Magyar Újság és a Prágai Magyar Hírlap című napilapokban) rendeztek ankétokat. A fő kezdeményezők a következők voltak: Gömöri Jenő Tamás, a Tűz szerkesztője és kiadója, aki az utódállamokbéli magyar kisebbségi irodalmak számára közös szervezetet javasolt; Kultsár Miklós író és újságíró a Kassai Napló ban Kassa székhellyel Madách Társaság alapítását szorgalmazta, s a Prágai Magyar Hírlapban ugyanazt tette részletes terv kidolgozásával a költő és újságíró Darvas János; a Magyar Újság kulturális rovatának vezetője: Seidl-Szepessy Sándor a Magyar Helikon nevet eszményítette, s az általa indított ankétban többek között Földes Sándor és Kázmér Ernő léptek fel polemikusán. Az ankétok eredménytelenek maradtak.

1924-ben és 1925-ben a Losoncon tartózkodó emigráns kálvinista papnak, a művelt és agilis Simándy Pálnak volt egy érdekes kísérlete: 44 írót körlevélben szólított fel arra, hogy nevezzék meg azt a legfeljebb hét írót, akiknek irodalmi ítéletében leginkább megbíznak, s akikből aztán megalakul az írószövetség megszervezését irányító bizottság.

A levélre 30 író válaszolt, s szavazataik alapján a kívánt bizottság sorrendje így alakult: Simány Pál (25 szavazat), Komlós Aladár (22), Mécs László (18), Sziklay Ferenc (15), Márai Sándor (14), Kaczér Illés (12), Egri Viktor (11). Ez a minőségi és népszerűségi szempontból egyaránt jó együttes alkalmas lett volna a kitűzött feladatra, de a kulisszák mögötti intrikák megakadályozták a szervezőmunka megkezdését.

1926 pünkösd vasárnapján és hétfőjén az érdekvédelmi-szakszervezeti jellegű Csehszlovákiai Magyar Újságírói Szindikátus kezdeményezésére Trencsénteplicen nagyszámú író jött össze és a Szindikátus kebelén belül írói alosztályt létesített. A felvett írók és „írók” száma elképesztően nagy volt: 208, de a jelenlévők aktivitása