Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: Örkény István drámáinak epikai szempontú vizsgálata

LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT

Örkény István drámáinak epikai szempontú vizsgálata

Egy életmű megismeréséhez mindig lényeges adalékokkal szolgálnak az életrajzok és önéletrajzok.

Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten, egy tehetős gyógyszerészcsalád elsőszülöttjeként. A budapesti piarista gimnáziumban tanul, majd a Műszaki Egyetemen vegyészmérnöknek készül, de egy sikertelen vizsga miatt átvált a gyógy- szerészetre. 1934-ben társaival kiadja a Keresztmetszet című folyóiratot. A katonakórházban kezd dolgozni, s rendszeresen ír, publikál. A József Attila által is szerkesztett Szép Szó hoz kerül, megírja a Tengertánc című elbeszélést.

1938-ban a Belügyminisztérium figyelteti őt, azzal gyanúsítja, hogy kétes hírű baloldaliakkal érintkezik. Apja tanácsára Londonba, Párizsba utazik. A második világháború kitörése után visszajön Budapestre. Vegyészmérnöki diplomát szerez 1941-ben, behívják a hadseregbe, zászlós lesz.

1942. májusában a 2. magyar hadsereggel kimegy a keleti frontra. Keserű humorral írja onnan a tábori lapot: „Se Operába, se hangversenyre nem nagyon járok. Mostanában a hason csúszásra és emberölésre fektetem a hangsúlyt. ”l Megbetegszik, tífuszt kap. Két évet tölt a tambovi fogolytáborban, majd áthelyezik a krasznogorsz- kiba, ahol megírja a Voronyezs című drámát, a Lágerek népe szociográfiát s a szociológiai témájú Emlékezőkex. így emlékezik ezekre az évekre: „Ha volt valaha abszurd helyzet, a miénk az volt. Foglyai voltunk egy olyan országnak, melyre fegyverrel támadtunk, holott az soha semmiben sem vétett ellenünk. Mégis emberségesen bántak velünk ”2

1946 karácsonyán tér haza. Az elkövetkező években több műve jelenik meg. De később tilos publikálnia. Közben színházi dramaturg, majd a Szabad Nép munkatársa.

A hallgatás évei alatt főiskolai diplomáját érvényesíti az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban helyezkedik el. Újítási javaslatokat nyújt be, ír a gyár lapjába, a Ka- nTba, a szakma elismeri őt.3 A hatvanas években újra publikálhat. Másodszor is megkapja a József Attila-díjal (először 1955-ben), 1968-ban Claude Roy lefordítja franciára az Egypercesekei és kiadatja a párizsi Gallimard Kiadóval. Vercors is fordítja műveit. 1970-ben megkapja a Fekete Humor nagydíjat Párizsban, 1973-ban pedig a Kossuth-díjai. Közben külön kiadásban jelennek meg a drámái.

1979. június 24-én meghal, nem éri meg Lázár István róla írt monográfiájának megjelenését. Műveit azóta is egyre több nyelvre fordítják le, s Örkény neve egyre ismertebb a nagyvilágban.