Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Versek

Hizsnyai Zoltán

csáklyát, csákányt ide, hadd szálljak

alá búvárharangjában

lelkem loboncos látomásinak —

nincsen kinek és nincs, aki kiad(na):

kedvesem álma malmát hajtja,

párás a feje alja s karja

alatt — hiszi —fejemet tartja.

Lelkem búvárharangja hangtalan süllyed le az aljba...

Először némi káprázatokat,

aztán viharvert álmokat,

oszló testű kandúrokat,

csókra termett hangyászokat,

orrszarvú szarvakat,

elefántormányt,

viselős szűz lányt

süldő sellőt spirituszban,

sudár delnőt hubertuszban,

nimfát, bűvölve boát,

örömlányt, hallgatva oát,

rakoncátlan kancákat,

tántorgó bárcákat,

azután mindent odahagy,

lesüllyed lelkem örök vadászmezejére,

hol komor gondok konganak bomolva,

s a Sors lábánál fogva lóg a porba,

és kicsorog romlott orravére,

a szél sebesen sodorja a csontok

csorba küllőit, csontsovány koboldok

parittyáznak pettyes pelenkákra —

különben minden teljesen üres...

Tüzes sebhelyek úsznak még zsizsegve, s üres zsebek zöldellnek, mint a zsályák... Hanem egy nagy halom porcukor