Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Csehszlovákiai magyar könyvművészeti törekvések 1918— 1945 között

Turczel Lajos

esszéisztikus természetleírásokban nemes érteleimben megnyilvánuló tanító, oktató szándék a realista művészi hatás számbeli fölényét idézi elő.

Tucatnyi Tichy-illusztráció található Darvas János Hegyország hangja című magyarított szlovák lírai antológiájában, de itt a szecessziós rajzok vannak túlnyomó többségben, s a három kiválóan megmunkált figurális rajz közül csak egy: a František Hečko Kivándorlók című verséhez készített minősíthető realistának. A másik két rajz Ivan Krasko Dalaim és Jožo Nižňanský Ég és föld között című verséhez kötődik.

Tichy Kálmán a két háború közti könyvművészetünk egyedülállóan kimagasló alakjának tűnik, de azért a társai között is szét kell még nézni.

Először a kilenc évvel idősebb testvérbátyját, Tichy Gyulát kell említeni, aki 1920-ban történt korai elhalálozása miatt nem kapcsolódhatott be a csehszlovákiai magyar művészi életbe, pedig a könyvművészet terén egyenrangú társa lett volna öccsének. A Tichy testvérek, akikről én a Tanulmányok és emlékezések című könyvemben részletes ismertetést nyújtok, már 1918 előtt elismert művészek voltak, s a gyermekkorától tüdőbeteg Gyulával szemben Kálmán jobban érvényesült. A magyar szecesszió festészete című monográfiájában Szabadi Júlia Tichy Gyulát „a magyar szecessziós társasági művészet legmarkansább alakjának” nevezi, s más méltatók művészete legjelentősebb részének a grafikáját tartják. Nagyszámú rajza között több összefüggő rajzsorozat, rajzciklus is van, s az utóbbiak közül egy könyv alakban is megjelent (Egy tusos üveg meséi, 1908). Linoleummetszetei és könyvillusztrációi is nagy tetszést váltottak ki. Könyvillusztrációkat Ambrus Zoltán Ninive pusztulása című regényéhez és magyar lélektani próza egyik úttörőjének: Hangay Sándornak a műveihez készített. Öccséhez hasonlóan íróként is tevékeny volt, s Mars rabjai címmel számos illusztrációval ellátott fantasztikus regénytöredék-kéz- iratot hagyott hátra.1

A két háború közötti könyvművészetünk további művelői közül a neves komáromi festőművész: Harmos Károly a legjelentősebb. A könyvillusztrációk és a sajtóban közölt illusztrációk terén ő teljesen egyenrangú társa Tichynek. A Toldy és a János vitéz című középiskolai segédtankönyvekben található kitűnő illusztrációit egymást váltó gimnazista és polgárista nemzedékek ismerték meg, s ugyanúgy volt ez Tábortűz és Szivárvány című népszerű ifjúsági folyóiratok Harmos-rajzaival is. A komáromi gimnázium rajztanáraként kifejtett rajzpedagógiájáról több elismerő méltatás jelent meg, s a művészi utánpótlás nevelését szolgáló folyamatos magánkurzusának többek közt Prohászka István, Lőrincz Gyula, Csicsátka Ottokár, Ernest Zmeták és Luzsica Lajos is látogatói voltak.

A kérészéletű kiadóvállalatok közül Reichental Ferenc a Barta Lajos által pénz nélkül kezdeményezett IKVÁ-nak (írók Kiadó Vállalatában) dolgozott, s Barta A sötét ujj és Sándor Imre Lángoló út című regényeinek címlapját készítette. Az első címlap az érdekesebb: összenyomott gyárépületek közül füstölögve kiemelkedő irdatlan kémény. — Az 1937 elején jól megszervezett és a saját nevén színvonalas irodalmi folyóiratot indított Tátra Kiadó egy év múlva: 1938 politikai viharokkal dúlt őszén szűnt meg. Féltucatnyi értékes kiadványa közül hármat (Tamás Mihály: Szik-