Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - SZABÓ JÓZSEF: Tanulmányúton Luxemburgban
Szabó József netének, eredményeinek megismerése mellett az ottani nyelvi szituációról is bizonyos tapasztalatokat szereztem, arra gondoltam, hogy a Luxemburgra jellemző többnyelvűség problematikájáról is rövid áttekintést nyújtok. A múlt század 30-as éveiben a Luxemburgban kibontakozó és egyre inkább erősödő nemzeti érzés, a hazafiság eszméje nemcsak a nyelvjárásban írott költészet és széppróza fölvirágzását vonta maga után, hanem a nyelvjárások tudományos feldolgozásának kezdetét is jelentette. 1842-ben látott napvilágot pl. Matthias Hardtnak A Saueri nyelvjárás magánhangzórendszere (Vokalismus de Sauer Mundart) című munkája, melyet hamarosan további dialektológiai kiadványok követtek. A múlt század második felében és századunk első harmadában sem lanyhult Luxemburgban a nyelvjárások kutatása, az 1930-as évektől azonban jelentősebb föllendülés következett be a dialektológiában. — Egyébként M. Hardt nevéhez fűződik a luxemburgi nyelvjárások azon csoportosítása, amely szerint Alzette, Mosel és Sauer folyók menti, valamint öslingi nyelvjárástípusok különíthetők el. Ez a jórészt földrajzi szempontú osztályozás sokáig érvényben volt, századunkban azonban többen is bírálták, s helyette újabb csoportosítást készítettek. Fernand Hoffmann felosztása pl. már nem elsősorban földrajzi megközelítésű, hanem a különböző nyelvjárási jelenségek előfordulásának, elterjedtségi körének figyelembevételén alapul, s azt is tekintetbe veszi, hogy a luxemburgi tájszólások mely német nyelvjárástípusokkal vannak rokonságban, esetleg genetikus kapcsolatban. így például a dél-luxemburgi nyelvjárások alemann hatást mutatnak, Ösling északi és középső része pedig a Köln környéki ripuári ("ripuarisch") nyelvjárással rokonítható. Ami az egyes nyelvjárások megítélését illeti, Hoffmann megállapítása szerint a közvélemény az öslingi tájszólásokat általában csúnyának, „parasztosának tartja, a főváros környéki (gutlandi) nyelvjárásokat viszont jobb hangzásúnak, szebbnek értékeli (1. részletesebben: Sprachen in Luxemburg. Sonderdruck aus Klaus-Groth-Ge- sellschaft, Jahresgabe 33, 1991. 180—1; a továbbiakban: Sonderdruck). A luxemburgi nyelvjárásterület ezen értékelése minden bizonnyal azzal függ össze, hogy egyrészt a gutlandi nyelvjárások kevésbé térnek el a normatív köznyelvtől, másrészt pedig azzal is magyarázható, hogy különböző (pl. gazdasági, földrajzi, kulturális) okokból általában másként ítélik meg Ösling és Gutland vidékét. Az ország ugyanis két nagyobb területre tagolódik: északi harmadát Ösling teszi ki, a déli kétharmadát pedig Gutland képezi. A két vidék — fejlettségét, gazdasági, kulturális szerepét és a lakosság számát tekintve is — nagymértékben eltér egymástól. Ösling, ahol az Ardennek erdős tája húzódik, gyéren lakott, szegényebb vidék, Gutland viszont iparilag fejlett tájegység, s itt termékeny völgyek is találhatók, délkeleten pedig Németország és Luxemburg között határt képező Mosel folyó mentén jó bort termő szőlőskertek virulnak. A régóta jómódban élő gutlandiak, akik helyzetükből adódóan az anyagi és szellemi javakhoz is általában könnyebben hozzájuthatnak, némiképp lenézik a valamelyest szegényebb öslingieket s azok nyelvjárásiasabb beszédét is. A nyelvjáráskutatás történetének, eredményeinek tanulmányozása mellett — mint már jeleztem — alkalmam volt Luxemburg háromnyelvűségével kapcsolatban
