Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - DUSÍK ANIKÓ: Prae, avagy a változó regényről
Prae, avagy a változó regényről csaknem minden epikai jegy eliminálására tör, annyiban az inspiráló példaként emlegetett Ulyssesl is meghaladja. Kulcsár szabó Ernő szerint a Prae-ben Szentkuthy a teljes metaforikus struktúrát próbálja életre hívni; „a létező világ elemi és teljes leképezésének lehetetlenségét kísérelve meg szemléltetni. ”1 A szöveg több irányból megközelíthető társítások rendszereként formálódik, úgy, ahogyan ezt a Prae már idézett figurája Leville-Touqué is írja a világ új berendezése lehetőségeivel kapcsolatban: „A szójáték felé halad az egész század — írta tanulmányában Leville Touqué. — A szójáték kifejezése azon ösztönnek, hogy véletlen által keletkezett viszonyokat sokkal örökkévalóbb realitásoknak és sokkal jellemzőbb lényeknek tartjuk, mint az egyes dolgokat, melyek a viszony szereplői... Ha eddig egy rózsakert iránt azért érdeklődtünk, mert rózsák voltak benne, most azon terület miatt érdeklődünk, amely a rózsák között van, vagyis egy rózsakert nem rózsák összegét fogja jelenteni számunkra, hanem olyasvalamit, mint a szobafestők sablonjai, mely egyetlen nagy linóleumlap, melyből a rózsák azonban ki vannak vágva: az a lap, sablonlap, ugyanis úgy fogható fel, mint különálló rózsák viszonya, anyagivá vált viszonymassza, mely oly sűrű, hogy a rózsák elhanyagolható elvontságok hozzá képest. ”® A Prae-vel olyan új epikai struktúra jelenik meg tehát a magar regény történetében, amely csupán mintegy öt évtized múltán(a 70-es évek végén megjelenő Be- reményi-, Hajnóczy-, Nádas- és mindenekelőtt Esterházy-regények/kisregények idején) jut majd újra valódi szerephez valamennyi (így a befogadói) vonzatával (is) egyetemben. Innét tekintve a Prae egy olyan regényelméleti hadüzenet — mondta Béládi Miklós, aki talán a legbehatóbban vizsgálta a magyar irodalomnak ezt a „legkülönösebb alkotását” —, amely „az epika ama tételének szól, hogy a világ lépésről lépésre nyomulva megismerhető, jelenségei elrendezhetők, logikai láncba sorolhatók és ilyen módon a regény a világ tükreként kezelhető ”.9 A Prae típusú regénynek azonban — figyelembe véve a magyar irodalomtörténetírás „koherens történeti rendszerét”, amely a műveket és életműveket a mozgalmak, eszmeáramlatok, nemzedékek lánccá fonódó elemeként vizsgálja, s így óhatatlanul vezet bizonyos irodalmi, poétikai törekvések „nivellálásához” — csupán egy az irodalom jelenségeit új, 20. századi módon hangsúlyozó, a hagyományostól eltérő szemléletű történetírásban jutna nem periferikus szerep. Jegyzetek 1 Claude Lévi-Strauss: Mýtus a význam (A mítosz és a jelentés), Archa, Bratislava 1993, 23. o. 2 Halász Gábor: Tiltakozó nemzedék, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1982, 737. o. 3 Szentkuthy Miklós: Prae, Magvető Könyvkidó, Budapest 1980. 241. o. 4 Szentkuthy M. i. m., 342. o. 5 Thomka Beáta: A pillanat formái, Fórum Könyvkiadó, Újvidék 1986, 11. o. 6 Kulcsár Szabó Ernő: Műalkotás — szöveg — hatás, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1987, 69. o. 7 Kulcsár Szabó Ernő í. m., 80—81. o. 8 Szentkuthy M. i. m. 30—31. o. 9 Bélády Miklós: Válaszútok, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1983, 219. o.
