Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - BOLEMANT LÁSZLÓ: Versek
BOLEMANT LÁSZLÓ hófehér gibbonok vágtatnak a permettől megsárgult havon vérző ínyükkel mardossák a földre zuhanó eget sikamlós gondolatra rontanak ragacsos könnyeikből kocsonyát főz a tél félárbocra engedve lobog a fehér hold ó ti szűzies gibbonok hasatokra foszlik a világ ti kik csak harmatot hoztatok mint szél ha erdőből kihág mint eltévedt gally a bozótban fagy a nyárban sem mindennapibb
/
