Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - Z. NÉMETH ISTVÁN: Versek

Versek

Óra

Óra az ember, s hajszálrugók benne a versek.

Élete egy nap kétszer is körbesétálható.

Nem mutat semmit, valamit titkol, majd hirtelen exhibiciklire pattan, ruhátlan.

Nevetséges pók, te! Pék, aki önmaga eszi meg kenyerét. Révész, aki csak önmagát viszi át.

De mégiscsak óra, hisz ketyegő pokolgép a húsa. Meghalni rest, gyermeket nemz a percmutatóval, s örül, ha tudata alvásba csuklik már alkonyaikor.

Tichy Kálmán linómetszetes önkarikatúrája